Dalton I.

Ma infóest volt a város egyik Dalton iskolájában, Kloosterveenben. Erwin lesz iskolaérett (de fura ezt leírni), így alaposan körülnézünk, bár igazából csak 3 iskola jöhet szóba, és egyet ma már ki is húztam közülük. A Waldorf valahogy nem az ő stílusa.

Dalton-gyerekek munkatervező-táblája

Na de ez!!! Telitalálat. Férj is fellelkesült, holnap még a nyílt napra is elmegy, viszi a Manót is. Én ugye suliban ülök, de engem már nem kell meggyőzni, láttam és hallottam eleget. Már csak az a kérdés, hogy ebbe, vagy a belvárosi Dalton suliba íratjuk-e, de jövő kedd este, a Theo Thijssen infóestjén az is eldől.

Igazából nem is Erwin itt a kérdéses. Eddig is nyilvánvaló volt a Dalton.
Az itt a kérdés, hogy Michelle. Hogy ő hova megy. 

Egész végig őrá gondoltam, őrá vetítettem a látottakat, hallottakat. Vajon ő mekkorát profitálna ebből, hogyan illeszkedne be, nem is igazán a gyerektársaságba, hanem a pedagógiai módszer sajátosságaiba. Miket hozna ki belőle ez a fajta nevelés, ami teljes mértékben egybecseng az itthoni, családi élettel, a saját értékeinkkel, világszemléletünkkel. Nem az a kérdés, hogy szárnyakat ad-e neki, csak a szárnyfesztávolság. Szóval világos, ugye... A Madár utáni legjobb, amit az oktatás nyújthat neki. 

Jókora dilemma, szerencsére Férj is ugyanezen az állásponton van, csak ő kicsit egyszerűbben látja a dolgot: elmondjuk neki, mit tapasztaltunk, és megkérdezzük, átmegy-e. 

Este Sasja, a szomszéd nagylány jött át vigyázni a két hétalvóra (7-kor már aludtak!), még szerencse, hogy kedden is jönni tud. Michelle álmosan megkérdezte, mikor kimásztam közülük, hogy akkor ő is oda fog járni? Megnyugtattam, nem vesszük ki a sulijából, csak Erwin megy majd máshova. Erre ő: "De én is jó iskolába akarok járni!" Ez mindenesetre pozitív.

Kép híján külön receptet nem írok a mai vacsiról, no meg olyan pofonegyszerű volt, hogy égő is lenne erről bejegyzést írni. Közönségkedvenc lett, azért beszélek róla. Pácolt csirkecombot löktem be a sütőbe, csináltam egy sima zellerpürét (zeller, paszternák, foki), belekevertem egy fej endíviasalátát, nyakon öntöttem, figyelj, kecskejoghurttal, és tálalva. Tekintélyes adagok tűntek el belőle, nagy cuppogások közepette. A kecskejogit az EkoPlazában találtam, kíváncsiságból megvettem; tehénjogit úgysem eszünk, én már sajtot sem (fúúúúj... totál megundorodtam tőle, kizárólag a kecskesajtot tudom megenni), ennyi tejtermék csak belefér. Valami isteni volt, de nem jogiíze van ám, hanem - tejföl! 

(Képek: Google)

Január, dióhéjban

A mindennapok sodrásában képtelenség, legalábbis nekem, a történéseket dokumentálni. Csak a magam kedvéért, hogy ne merüljenek feledésbe, jöjjön egy rövid összefoglaló.

Városunk, Assen

Férj

Vele kezdünk, mert körülötte bolydult föl leginkább minden, ugyanis az egyéves szerződése csendben lejár a hónap végén, és kiderült, nem hosszabbítják meg. Kétségbeesés, letargia, majd 4 interjú. 

Erwin

Mikor a fenti hír eljutott hozzám, azonnal lemondtam a pótmamit és a keddi óvodát, hogy ne kelljen fizetni. Remélhetőleg a közeljövőben visszacsináljuk. Fióka nyelvi képességei bámulatosak. Felnőtteket megszégyenítő szófordulatok, humor, szójátékok, és emellett folyékony holland nyelv. Talán a többliternyi omega-3, meg a temérdek mese, és Michelle hatása, én nemtom, csak csodálom.

Cserkészlányok
 (Akela utolsó napján)

Michelle 

A toetsweek (dolgozatíró-hét) két hétig tartott, rapport két hét múlva. Volt lovas versenyen, ugratott és hát 7. lett a hétből, tanulópénznek viszont nem volt rossz (most már tudjuk, h. nem a leggyorsabb pónit kell versenyre vinni), és talán a tagságot is kiváltjuk, h. rendszeresen versenyezhessen. Volt korizni, szülinapját is megünnepeltük, még Anyu is felköszöntötte személyesen. Egyértelműen a töri és a matek felé tendál (éreztem, h. a közgáz szippantja majd be), és rengeteget olvas mostanában, de olyan "tinisen", a háborús övezethez hasonlítható szobájában, hanyagul az ágyán hasalva, miközben magyar népdalok vagy Shakira szól a magnójából. Aztán jönnek a csajok, a barátnők, és akkor többen művelik ugyanezt a duhajkodást.

Jómagam

Kb. vak vezet világtalant

Tanulok, suliban vagyok, és a fenti három ember tevékenységeit irányítom, meg etetem őket és a többi élőlényt. Kezdem emészteni a Georgikonra való visszatérésem, hogy ismét előszedhetem a fajlistát, a kedves parazitás tananyagomat, meg a szerves kémiát... A suliban feszített a tempó, állítólag jól megy, hát én nem így érzem, csak eltökélten csinálom. A Boonstra családdal (Lianne-ék) szoros lett a barátság. Megnéztük a Hobbitot a moziban (Greetje vigyázott a gyerekekre aznap este), kidobott pénz volt. A tanulás mellett nincs sem időm, sem kapacitásom a főzőcskére. Szörnyen hiányzik pedig, mármint a kreativitás, mert persze főzök én, csak semmi újat. Az emmeni állatkert állatgondozó pozijára jelentkeztem. 

Barátok:

Kami végre amerikai állampolgár, ennyi idő után szerintem alanyi jogon kiérdemelte! :)

Deuka meg hozta a szokásost: HR-asszisztens meló Skóciában. Igazából ő az életművész (ezt ő persze nem tudja), lehet, kérem, utánacsinálni.

Meghalt egy csoporttársam az egyetemen. :( 

Még a hónap elején a két család, mi meg Greetje-ék állatkertbe mentünk, fantasztikus nap volt, reméljük, lesz még ilyen.

Régebbi vidámparkos kaland
(Kép: Sjoerd Boonstra)

A Királynő lemondott, nyugdíjba vonult. Királyom lesz!!! A vízügyes Willem-Alexander személyében. 

Onderwijs és oktatás

Van egy jó hírem:

ÚJRA GEORGIKONOS DIÁK LESZEK!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Remélem, hallotta mindenki.

Sztori a következő: még pár bejegyzéssel ezelőtt említettem egy ilyen méltányossági kérelemfélét, amit a keszthelyi Dékán Úrnak írtam remegő kézzel (billentyűzettel), hogy essen meg rajtam a szíve és utaljon ki nekem még egy passzív félévet, meg ha már így alakult, egyéni tanrendet is, hogy szeptembertől visszatérhessek oda, ahol mindig is lennem kellett volna.

Közben intenzív levélváltás Előddel (szakfelelős, Állattan tanárom, általános jótevőm), jövőbeni érdekes vizsgarendemről, hazautakról, a "nehezebb eset" kategóriás egyéb, nagybecsű tanáraimról. Igen izgatottan várogattam a döntést, minden yahoo-emilnézés görcsbe rándult belsőkkel, esetleges hasmenéssel járt; valljuk be, egy ad hoc elhatározáshoz képest tekintélyes súllyal bír ez a "nagyon levelező"-felvetés. 

Most az előbb jött a válasz... idézném: "tegnap jóváhagytam :))"

Ezt még emésztenem kell... :)))

Az onderwijs (ondörvejsz = oktatás) pedig ez lenne. Michelle-ék a jövő héten (amikoris Anyu itt lesz nálunk, majd ezt is kifejtem) kezdik a nagy központi, félévi ún. Cito-felmérőket írni. Matek, technikai olvasás, helyesírás, olvasás-szövegértés tantárgyakból. Matekból már nemcsak számolnak, hanem sokat fizetnek (euró és cent átváltás, visszajáró - tök nehéz! és gyakorlatias), a mutatós és az analóg órát oda-vissza olvassák és állítják, mérnek és a mértékegységeket váltják, alaprajzokat készítenek kockákból rakott, jókora építményekről. Itt borult ki a bili. A suli a mai napig nem jelezte, mikor kezdődik konkrétan a vizsgahét. Nálam nem ez a fajta kommunikáció a normalitás! Ezt jelezni kell, hogy a kisdiák fölkészüljön, esélyt kapjon a sikerre, összeszedje minden erejét a megmérettetésre, mert ez igenis fontos!! Ez alapján készül a rapport, (félévi biz.), és ettől eltekintve bizony még én is úgy találom, hogy kellenek célok, kell a mérce, a kihívás és a teljesíteni akarás! És IDŐ, hogy ráhangolódjon és gyakorolhasson, amennyire szüksége van. 

Itt azonban nem ez a módi, a Cito-nak és a rapportnak a szülők nem tulajdonítanak különösebb jelentőséget. Házi feladat nincs, minden a suliban marad, a szülők legtöbbjének gőze sincs, hogy áll a tananyaggal a gyerek. Ezt maga Juf Lisa mondta, akinek tetszik a szinte már tolakodó hozzáállásom (nagyon el van havazva a 30 gyerekkel egyedül, tudom én, de rendszeresen bombázom a kérdéseimmel), és ő is arra biztatott, hogy bár ezt senki más nem forszírozza, igenis gyakoroljak otthon a gyerekkel. Ez eddig is evidens volt, a Madár (katt a linkre) a teljes kommunikációs eszköztárát bevetve sarkallja a szülőket az otthoni munkára, felkészítésre, részvételre - miközben ezer százalékot teljesítenek a suliban, minden egyes tanulóra odafigyelve, szinte már egyéni tanrendeket (és bánásmódot) alkalmazva. 

Erdei iskola

Sok-sok pozitívumot sorolhatnék erről a suliról, a Baggelhuizen ált.isk-ról (katt a linkre), ám az általánosítások, a döcögő információáramlás, a stimuláció hiányának eredményeként tetőzött a frusztráció, és erősödött az elhatározás, hogy cseperedő fiamat nem vagyok hajlandó a hagyományos iskolákban alkalmazott sablonra formázni, képességeit elnyomni, a benne rejlő lehetőségeket kiaknázatlanul hagyni. 

Koday László: Kék madár

Megbeszéltük, többek között a Férj pedagógus nagynénjével és Erwin óvónénijével, és az utóbbival folytatott mai diskurzus tette az i-re a pontot: KIZÁRÓLAG Dalton-iskola jöhet szóba, a városban van is kettő, hamarosan nyílt nap is lesz, és amikor lehet, beíratjuk. A Daltonról  (katt a linkre) nem akarok bővebben írni, de érdemes utánaolvasni. ... Ha mindenki elkészült az olvasással, hadd kérdezzek: láttunk, tapasztaltunk már ilyet valahol? Naaaaa? Igeeeeen, a Madárban!! A pótolhatatlan, elvesztett oktatási Édenben, a szeretet intézményében, ahol úgy fejlődött a gyerek, mint a növény a jó kertész szakértő és gyengéd kezei alatt, a saját táptalajában, igényeinek megfelelően, és szabadon. Azóta is visszasírom, mert LÁTOM a különbséget, és sajnos azt is, hogy mire nem vezet az oda nem figyelés.

(Képek: Google)

Patthelyzet, mert ehhez a virághoz nem nyúlhatok, nem ráncigálhatom ki ismét, mert a második átültetést nem élné túl. A barátai közül nem emelhetjük ki, mint egy kis Playmobil embert. Marad a rengeteg itthoni beszélgetés, művelés, gyakorlás (már nem "nyúzásként" éli meg, egész motivált lett), de ez csak töredéke, szilánkjai annak, amit a Madár nyújtott. A legjobban az zavar, hogy nem bontakoztatják ki a képességeit, pedig abból annyi van, hogy még én sem találtam meg a határait. 

Schiermonnikoog

Kicsi, és csupa természet. Homok, édesvíz, tenger, füvek, madarak. Még az elmúlt évben, dec. 27-én volt egy napunk kettesben, itt töltöttük. Négyesben. A kutyákkal.

Kalandos volt az odaút: a hajónk az orrunk előtt hajózott ki, így hirtelen 3 órányi szabadidőnk lett a kikötőben. A holland parton ez nem probléma, a gát másik oldalán megfuttattuk a kutyákat. A gát az ember műve, semmi szép nincs benne - csak zsenialitás, erő, és erőfeszítés. És eleddig a holland ember áll (tér)nyerésre. 

A fehér pötty ott hátul a hajónk, távozóban.

Ezt már a fedélzetről fényképeztem, ennek a testvéréről

 A hajóról fókát is láttunk! 

Séta, nyugalom, vizek, szelek, napsugarak.

Apály. A Nap csak a Waddenzee-nél tud így sütni.

Nem vagyok természetfotós, Vasuta Gábor vagy Máté Bence madaras képeit lehet nézegetni, és elképzelni őket élőben.