Február 22.

Ma lenne 78 éves.

Iskoláink

Sokadszor, de nem utoljára: suli!

Jelentem, bejelentkeztem a vizsgáimra: 

ápr. 18.: lezen, luisteren (olvasás, hallgatás)

ápr. 24.: schrijven, spreken (írás, beszéd)

A lejjebb bemutatott Zwolle városba kell majd vonatoznom, egésznapos proginak ígérkezik. Felköthetem a gatyám! Legutóbbi írás próbavizsgám pocsék lett, egyszerűen nem jöttek a szavak, meg ötletem sem volt a kifejtősökhöz. (És tessék, tanulás helyett itt ülök az Életkertben.) 

Azzal a bizonyos másik sulival meg igen visszafogott lett a történet, inkább nem is lamentálok ezen, csak türelmesen várom a levelet, ami azóta is... jön. Gondolom. Remélem.

Az igazi nagy durranás, no az a gyerekek sulija. Igen, gyerekek!!! Voltunk a Theo Thijssen-ben az ottani dirivel egy rendkívül informatív, mindent kimerítő megbeszélésen. A Madár utáni első olyan intézmény, amire aszondom, erre rá merem bízni a gyerekem. Aznap este csak úgy pezsgett a családi élet a vacsoraasztalnál. (Ezért jó a közös étkezés!! Ez a családi fórum!) Tele élményekkel, egymás szavába vágva idéztük vissza a temérdek látott és hallott tudnivalót, a Dalton sajátosságait, és magát a Theót, ami a Dalton-fellegvár, és egyben Assen legrégibb iskolája. 250 gyerek, mint egy nagyobbacska családban - jó, ez nyilván túlzás, de mintha a diri saját házában jártunk volna, olyan személyes az egész. Minden színes, a gyerekek műveivel díszítve, otthonos, "kuckó", van kis belső állatkert, tapasztalt, teljes munkaidős tanárok, és a lehető legmagasabb színvonalú, személyre szabott oktatás. Nem kellett a lányzót sokáig győzködni! Alig várja, hogy mehessen.

Mindeközben hazajött a félévi bizi, ennek színvonaláról egyszerűen nem érdemes szót ejteni. Az eredményei rendben vannak, kitérek majd arra is egyszer, engem a kommunikáció teljes hiánya, és a hagyományos iskolák egyéb rákfenéi bosszantanak, az általánosítástól elkezdve a tehetséggondozás nemlétéig (rajz, például, de a matek se semmi). Ez volt az utolsó csepp, kész, ennyit a remek hagyományos oktatásról. 

Most épp télvégi szünet van, nekem is, jövő hétfőn kell írni a dirinek, hogy két gyereket szeretnénk beíratni. A lányzó mostani dirijének is aznap szólok, ne a Theo-kollégától tudja meg.

Ajándékok az óvónéniknek

Más örömteli események is voltak a közelmúltban, mint

- Marjan-pótmamiéknál egy minden tekintetben fantasztikus vacsora - aranykezű hobbiszakács a férje, az ötfogásos indonéz menüjét szinte irigyeltem (és befaltam); 

- már olyan gyakoriak Greetje-ékkel az összeröffenések, hogy ezeket nem igazán számoljuk, közben Sjoerd és JP is szívesen lóg együtt (kávé, hülye tankos játék a számítógépen, de mi, csajok, ennek csak örülünk); 

- JP átlag heti két interjúra jár, mindenhova túlképzett, ezért valóban érdemes minél magasabbra kapaszkodni a szamárlétrán; 

- a sulimban új diák van, Charlene, fiatal kaliforniai leányzó, igen jól elvagyunk, és a közelben laknak ők is; 

- szerdán állatkertbe megyünk ismét együtt, nyolcan. Ja, ez közeljövő. 

Húsgombóc batátával és cukkinivel

Egy bejegyzés magamnak. Persze ha épp ezt olvasod, attól még megcsinálhatod. Irtó egyszerű, ezért kell, hogy emlékeztessem magam rá, ha ötletszűkében vagyok.

Téli paleo vacsi

Húsgombóc:

750 g darált hús

2 tojás

1 csokor petrezselyem

2 gerezd foki

1 kis hagyma

pár zellerlevél

borsikafű

rozmaring

majoránna

só, bors

(opcionális: 1 marék zabpehely)

Összegyúrjuk, nedves kézzel gombócokat formázunk, jó sok lesz. Kevés olajat hevítünk vastag aljú edényben, gombócokat átforgatjuk, bő vízzel felöntjük, felforraljuk, majd takarékon készre főzzük, vizet pótoljuk menet közben. Tálalásnál a finom szósszal nyakon öntjük a batátát.

Batáta:

1,5 kg édesburgonya (= batáta)

2 ek zsiradék (zsír, kókuszzsír, ghí)

1 hagyma

2 gerezd foki

2 babérlevél

kakukkfű

pirospaprika, só, bors

némi víz

Batátát felkockázzuk, zsiradékon pirítjuk, fűszerezzük, takarékon saját levében pároljuk, némi víz kell alá, mikor le-lekap az aljára.

Cukkini:

1 kg cukkini

löttyintés olívaolaj

Zöldséget karikázzuk, olajon megfuttatjuk, roppanósra pároljuk.

Ezek így együtt egy melengető, ínycsiklandó vacsorával örvendeztetik az éhes családot egy szabadban töltött, téli nap után!

Zwolle

Egy igazi városban jártunk. Városfal, régi épületek, a dicső Hanza-idők gazdag öröksége, temérdek city-slicker és egyetemista. Nem tudom megállni, jöjjön a képhalom.

 

Banános gesztenyetekercs

A szokásos csokis-banános töltelék helyett édes, vaníliás krém került a gesztenyés piskótatekercsbe. Nekem nagyon bejön!

6 tojás
4 ek gesztenyeliszt
1 ek jó minőségű kakaópor
10 csepp stevia
4 nagy banán
1 körte (ne legyen túlérett)
1 nagy marék dió, apróra vágva
3 ek kókuszzsír
1/2 kk vaníliaőrlemény
1 csapott kk fahéj

A tojásfehérjéket kemény habbá verjük, a sárgáját is jól felverjük, steviával együtt. A sárgájához szitáljuk a gesztenyelisztet és a kakaót, lazítjuk némi fehérjehabbal, majd a keveréket apránként, lukas fakanállal a fehérjéhez forgatjuk. Sütőpapírra simítjuk, a nagy tepsin 180 fokon, 20 perc alatt megsütjük. Kicsit hagyjuk pihenni, feltekerjük, kisimítjuk, papírt lehámozzuk. Közben a töltelék is elkészül: banánokat villával összetörjük, hámozott körtét hozzáreszeljük, kókuszzsírt megolvasztjuk, banánhoz öntjük, fűszereket és diót bele, jól elkeverjük, piskótára simítjuk, feltekerjük. Tetejére kakaóport szitálhatunk. Hűtve az igazi, egy csésze jó feketével.