Sohatündérek mákos tekercse

Michelle egyik könyvében, a Sohatündérek birodalma címűben (Disney) szerepel a recept eredetije. Kezdjük ezzel:

Érdemes rákattintani, és nagyobb méretben elolvasni! :)
Verőfényes, őszi vasárnap reggelen mi mással is kezdhetné a napot az ember lánya, mint (kávéval, persze) egy tündérrecept megvalósításával? Az elkészítés, és maga a könyv olyan szórakoztató volt, mintha valóban a Tündérkonyhában szorgoskodtam volna.

Boszikonyha

Tündérkonyha

Süttőke receptjének adaptációja:

Tészta:
100 g mandula
100 g szezám
50 g kókusz
1 ek ghí
2 tojás
5 csepp stevia
1/2 kk vaníliaőrlemény
1 kk sütőpor 

A magvakat lisztté őröljük, belekeverjük a többi hozzávalót. Ragadós a massza, én villával kevertem össze, majd nedves kézzel átgyúrtam. Gyúródeszkán, két sütőpapír között kinyújtjuk téglalap alakúra, kb. fél centi vastag legyen. Erre tesszük a tölteléket.

Töltelék:
100 g mák
kb. 1 - 1,5 dl kókusztej
1 ek kókuszzsír
2 ek sűrű szilvalekvár (ld. "Sós-édes reggeli muffin")
5 csepp stevia
1 csapott tk szárított tárkony

A hozzávalókat kislábosban összemelegítjük, a kókusztejet úgy adagoljuk, hogy sűrű máktöltelékünk (kb. bejglitöltelék) legyen. 
Ezután elsimítjuk a tésztánkon, ügyesen összetekerjük, kicsit töredezik, de hamar "összeforr", semmi pánik. A tekercset felvágjuk, nekem 12 db lett. A sütőpapírra rendezzük a kapott kicsi tekercseket, és 160 fokon (légkev.), 25 percig sütjük. Langyosan tegyük az asztalra, némi alma, és tündérbáj kíséretében. :)

Kertecske

Pár kép a jelenlegi színfoltokról. Azokból nyáron sem volt túl sok; megörökölt kert lévén kivártuk, hol, mi nyílik, mit érdemes megtartani. Az árnyékos virágágyat kipucoltam, ott tiszta lappal kezdünk, a napos rész meg a vetemény lesz. A füves részt meg szerintem mocsári nőszirommal, náddal, sással övezzük, annyi vizünk van. Nem érdemes harcolni ellene. A vadszőlőm láthatólag jól érzi magát, csak esze ágában sincs megpirulni. Az utcában már lángol némely kerítés, olyan színben pompázik a vadszőlő (a blog hátterénél is élénkebb).

A cica nagyon hiányzik a kertből, meg a ház is valahogy kevésbé puha a doromboló, szuszogó szőrmók nélkül. Nyugalmat áraszt a mélyen alvó macska. Egyik szomszédunk mesélte, hogy 9 macska tűnt el innen nyomtalanul. Az ő hétévese is, aki pedig minden reggel hazajárt, mint Luci. Aztán egyszer csak összefutott vele. Egy másik családnál lakott. Mikor még nála volt, a másik háznál elkezdték etetni, és egy szép napon a macskusz döntött. Ugyanezt mondták az állatvédők is, hogy ez itt gyakran megtörténik, itt sokan szeretik a macskákat, és kitesznek nekik kaját. A többi rajtuk múlik. Inkább így legyen!

Sós-édes reggeli muffin

Az ügyeletes kedvenc a reggelit illetően.
Házi szilvalekvárral a legfinomabb. A házi lekvár így készül: végy este 10 deka aszalt szilvát, kicsi lábosban némi vízzel melegítsd fel, hagyd éjszaka kihűlni. Reggel botmixerrel pépesítsd, és kész a beszterceivel vetekedő, adalékmentes lekvár. 

200 g kókusz
200 g szezám
150 g mazsola
1 nagy körte
1 darabka karakteres ízű sajt (kb. 50 g)
1 darabka zsírszalonna (kb. 50 g)
1 tk sütőpor
6 tojás
só, bors
opcionális: 1 tk koriandermag és 1 kk őrölt kömény

A kókuszt és a szezámot megőröljük, elkeverjük a sütőporral. Egy jókora körtét meghámozunk, és apró kockákra vágjuk, mint ahogy a szalonnát és a sajtot is. A tojásokat robotgéppel felverjük, beleszórjuk a lisztkeveréket, és minden mást, de csak alapos kevergetés után sózzuk. A koriander (mozsárban törve) és a kömény jól megy hozzá (mint a szezám-kókusz kombinációhoz általában), de nélkülük is működik. A masszát vízzel higítjuk, annyit adagoljunk, hogy egy jól keverhető, de nem folyós állagot elérjünk. Szilikonos muffinformába töltjük, 170 fokon (légkev.) 45-50 percig sütjük. 12 termetes példány lesz belőle.
Tipp: már a nyers masszában is legyen érezhető a sós és az édes íz, legyen csak bátran karakteres!

Suliügyem

Szép csendben, de folyamatosan alakul ám az iskolám. A beíratásom folyamatban, elkezdem a nyelvsulit itt Assenben, a Drenthe College-ben ("kollézse"), a Werkpleinbaanzicht nevű állami szervezet integrációs programján belül. Több telefonos, majd egy személyes interjút követően a kontaktemberem, André Haverkamp, megcsinálta a Werkplein-szerződésem, és jelezte a DC felé, hogy az NT2 (magas) szintű nyelvtanfolyamra beirat, amit ha eredményes vizsgával zárok, ingyen csinálhatok végig. Oktatás + könyvek + vizsgadíj: gratis. Ééééééés kedd-szerda-csüt 9:00-12:00-ig értelmes elfoglaltságom lesz!

Kép: Google

Erwin kinderopvang-ját intézgettem a közelmúltban, érdekes kombináció ugyanis a szerda: az ovi 8:45-11:45-ig tart, de nekem 8:00-13:00-ig kéne a kinderopvang. Szerencsére az ovis teremmel pont szemben van egy kinderopvang-terem, így átviszik oda, majd átmennek érte. Aztán ott van Michelle is, akinek szerdán 13:00-ig kéne az opvang, mert a sulinak 12:15-kor vége. Ez már annyi minden együtt, hogy személyre szabott csomagot gyúrnak nekem, M. szerdája bónusz lesz, de az árat még nem tudjuk. Kb. nov. 1-től ketyeg ez az egész akció.

Michelle-ék osztályterme

Pár napja megnézhettük M. tankönyveit, volt egy kis bemutató az osztályukban. Hát szuperek. Ha ilyenekből tanulhattam volna... (és ha ilyen tanár nénim lett volna, tegyük hozzá...) ...akkor pl. nem viszolyogtam volna a töritől sem. A legjobb a törikönyv és a natuur, ez utóbbi még az én kényes ízlésemnek is megfelel. A föci is csúcs, bár irtó fura, hogy ő a "Nederlandse" föcit tanulja! A 2. oldalon már a tengerpartot taglalja, igen vízközpontú az egész, de azért a domborzatot is említi úgy középtájt. :)

Sulikönyvtár

Nagy nap ez a mai: első holland meeting-emen vettem részt! Este 8-ra voltam hivatalos Michelle sulijába, a szülői munkaközösség könyvtáras szakágának tagjaival együtt. A sulikönyvtár beosztását és a tavalyi tapasztalatokat, új javaslatokat kellett megbeszélni. Értettem is vagy 20%-át, tehát mondhatni, képben vagyok. :)

A könyvtár úgy működik, hogy a gyerekek iskolai szabad olvasásra (ez egy tantárgy) vesznek ki a szintjüknek megfelelő könyveket. A szintet a tanár állapítja meg, a könyvtár is megkapja a listát. A könyvek a szintek, alszintek és életkorok szerint sorakoznak a megfelelő polcokon, és mindez az infó megtalálható a könyv gerincére ragasztott kis matricán, kódolva. Ezt gyorstalpalón elmondta Greetje (Lianne anyukája), de holnap azért kifaggatom és jegyzetelek. A gyerekek aztán visszahozzák a könyveket, újakat vesznek ki, ez ugyanúgy működik, mint a nagykönyvtárban. Az önkéntes könyvtáras itt a suliban viszont szűk óra alatt kell, hogy több évfolyamnyi gyereket kiszolgáljon! Akik néha durvák, értetlenek, lassúak... Kiderült, a hétfő a legnehezebb, legforgalmasabb és általában legtürelmetlenebb nap. Természetesen én csak akkor érek rá, Erwin akkor van oviban. Jövő hétfőn bemegyek a polcokat rendbetenni, új könyveket címkézni, aztán a köv. hétfőn mélyvíz! Ugye nem kell magyaráznom, hogy alig várom? :)

(Kép: Google)

Már kiszortírozták azokat a könyveket, amik "szétestek", és használhatatlannak ítéltettek. Egy kartondoboznyi könyv mindenféle témában, pl. járműves keménytáblás kicsiknek, kísértetregény nagyoknak, Tamás bátya kunyhója gyönyörűen illusztrálva. A szétesés abból áll, hogy többször voltak ragasztva, és 1-2 lap kijár belőlük. Az egész dobozt hazahozom. Holnap úgyis kocsival leszek a lovarda miatt. 

A lovardába, mint rendesen, jön velünk Lianne, ez már a nyári szünet előtt is így volt. Remek társaság. A holnap annyiban különleges, hogy az egész családja eljön, és talán Sjoerd (apu) is megpuhul és akkor Lianne is járhat az Eswalba! Mekkora élmény lesz ez a lányoknak, a lovas kalandokat megosztani! 

Lianne & Wendy

Tízperces zabsüti

Susannal egy Luci-plakát kiragasztása közben ismerkedtem meg. Amerikai származású, inkább a 70-hez, mint a 60-hoz járhat közel. Közvetlensége és jókedve rámragadt, és bár erőltettük holland nyelvtudásunkat, azért néha átcsapott a diskurzus az "amerikaiba". Egy perc járásra lakik tőlünk holland férjével, meg is invitált koffie-ra csak úgy, bármikor. Ma, míg Erwin oviban volt, át is ugrottam, de épp nem volt otthon. A férje éppoly barátságos, mint ő, vacilláltam is, hogy otthagyjam-e a tál sütit, amit a koffie-hoz szántam, de végül mégis hazahoztam. Inkább megsütöm neki frissen, legközelebb. Annyi idő alatt készül, amennyit a hozzávalók kivétele igényel a konyhaszekrényből.

150 g zabpehely, aprószemű
1 alma hámozva, nagylyukún reszelve
4 tojás
1 púpos tk fahéj
1 kk őrölt gyömbér
50 g mazsola
50 g datolya, apróra vágva
1 kk sütőpor
1 ek ghí
10 csepp stevia
1/2 citrom héja reszelve
1 ek citromlé

A hozzávalókat alaposan összekeverjük, sütőpapírral bélelt kisebb formába (16x26) simítjuk, 160 fokon (légkev.) 35 percig sütjük. A sütőből kivéve néhány percig pihentetjük, majd kiemeljük a sütőpapírból, hogy levegőzhessen (sütirács vagy vágódeszka).

Enyhülés

Nem fogadom el, nem törődöm bele, csak nem tudom.
Várom. Hogy hazajöjjön. Vagy hogy tudjam.

Szép őszi nap: cserkészés Marával, az új barátnővel, át is jött egész délutánra játszani. Aztán Lisanne kukkantott be késő délután. Állandóan van itt valaki, legtöbbször Lianne, (aki nem Lisanne), meg Frederique is gyakori vendég. Szeretem ezt! :) Rendes csajszik, és szeretik az ÉN csajszim!

A képen a bio édeskömény, amiből a quiche készült. Tényleg sokkal ízletesebb a bio cucc, mint a "normál"! Szerencsére az Eko-ban is ki lehet fogni leárazást.

Az állatvédőknél megnéztem ma a nyilvántartást a megtalált macskákról. MINDEN talált állathoz kihívják őket is, azonosításra. Nem csak az élőkhöz... Szívszorító volt némely kép, nekem viszont ez hozta meg az enyhülést. Mert ő nem volt köztük!!!

Az állatvédők mesélték, hogy sokszor hosszú idő után térnek vissza. Van, hogy közben másik háznál elkezdik etetni, és ők úgy döntenek, ottmaradnak. (Ezért kérnek mindenkit, hogy NE etessenek kóbor állatot, hanem hívják ki az állatmentőt!) Chip alapján elütött állatokat is beazonosítanak, de a nem chipeltekről is készül jegyzőkönyv. 

Tegnap este tv-bámulás volt műsoron, hogy eltereljem kínzó gondolataim. Cesar ment a NatGeo-n. Csodálatos, amit művel, és mind-mind igaz, őt nem az Animal Planet fabrikálta ügyeletes állatszakértőve, Steve Irwin-pótlékként! Olvastam az ürgéről, mielőtt még szupersztár lett volna. Bár tizedannyira érteném néha a saját kutyáim, mint ő a világ összes ebét! Bár most nincs a lányokra panasz, marha együttérzőek, gyengédek, babusgatnak. (És milyen szépek!)

Elza

Ginny

Két kis quiche

Ki ne szeretné a quiche-t? A hagyományos sonkást, a zöldségest, a húsost, frissen a sütőből, megpirult sajtréteg alatt a krémes töltelék... A Férj régóta rágja a fülem érte, de mindig azzal ráztam le, hogy időigényes, meg nem tudok akkora adagot legyártani, hogy azzal jóllakjunk, előételnek meg túl sok macera. Aztán mégis megsütöttem a paleo quiche lorraine-t még a "szellemházban", amikor ő már itt, Hollandiában volt. Küldtem neki képet róla :) Mint ahogy a kakaós csigáról, a répatortáról, meg a pumpkin pie-ról is. Ezeket azóta sem sütöttem, talán hogy ne emlékeztessenek arra az időszakra. 

A quiche-re végre rászántam magam, egy Jamie-félét és egy pórés-édesköményest gondoltam mára. Erre Férj nincs itthon vacsorára! Ma volt a céges solex-túra, amit egy BBQ-val zártak le. Szerencsére maradt annyi, hogy holnap ebédre neki is jusson, meg az überfinom levesből is, ami a gyerekek örömére a vacsink első fogása volt. 
A gyerekek egyébként iszonyodnak mindenféle hagymától - már ha felismerik az ételben. Pórét a levesbe is tettem bőven, és mindkét quiche bővelkedik ilyen-olyan hagymafélében. Ennek ellenére befalták, repetáztak is mindenből. Az édesköményt és a spenótot bevallhattam :)

Jöjjön az ad-hoc recept, amihez holnap ígérem, lemérem a sütőedényeket és ideírom a pontos méretet. (Kerek: 22 cm átmérő, szögletes: 16x26 cm)

Tészta:
200 g szezám
200 g lenmag
150 g őrölt mandula/zabpehelyliszt
4 tojás
2 nagy ek ghí/kókuszzsír
1 tk sütőpor
néhány kanál zöldség- vagy húsleves (vagy víz)
2 ek olívaolaj a sütőpapírhoz

A magokat megőröljük. A mandula jobb alternatíva; én egyszerűen azért váltottam a zablisztre, mert a mandi pontosan 15-ször annyiba kerül, mint a zabpehely. A lisztkeverékünkhöz ütjük a tojásokat, sózzuk, borsozzuk, sütőpor, jól elkeverjük. Nagyon tömör lesz, pár kanál lével lazítjuk, hozzágyúrjuk a ghít (most végre volt itthon, telt ízt ad a tésztának, persze a kókuszzsír ellen sincs kifogásom). 
A formákat kibéleljük sütőpapírral, ezeket olívaolajjal megkenjük. Elosztjuk igazságosan a tésztát, nedves kézzel jól belenyomkodjuk a formákba. Peremet mindenképp adjunk nekik, ezek tartják majd a tölteléket! A pórésnak szántam a magasabb edényt, a spenótleveles pizzaszerű, laposabb lehet.
160 fokon (légkev.), 15 percig elősütjük. Ennyi idő alatt nem sül készre, de nem fog elázni a töltelék alatt. Kivesszük, és megtöltjük őket az alábbi finomságokkal.
.

Édesköményes-pórés: 
2 nagyobb póré
1 édeskömény
100 g húsos szalonna (bacon, kolozsvári, császár)
kb. 1,5 dl kókusztej
1 nagy csokor petrezselyem
2 tojás
reszelt sajt a tetejére

A szalonnát pici kockákra vágjuk, nagy serpenyőben elkezdjük melegíteni közepes lángon. Mikor kicsit kiolvadt, hozzáadjuk a felkarikázott pórét. Vékony csíkokra, vagy kis kockákra vágjuk az édesköményt, és mikor a póré már megpuhult, azt is belekeverjük, ez hamar megpuhul. Fokozatosan hozzáadjuk a kókusztejet, legyen szószos, de nem híg, petrust felvágjuk, beleszórjuk, majd a lángot elzárjuk. 2 tojást beleütünk,.elkeverjük gyorsan. (Ha a tűzön hagyjuk, rántotta lesz.) Só, bors, és kanalazhatjuk is a tésztával bélelt formába.
A képen látszik, hogy pontosan annyi lett a töltelék, amennyi kellett. Jól ment ma a főzőcske, na. :)
Tetejére sajtot reszelünk, ennek fajtája és mennyisége ízlés dolga. Szerencsére itt minden sajt irtó finom, karakteres ízű, nem kell belőle sok.

Szalonnás-spenótos: 
150 g húsos szalonna (bacon, kolozsvári, császár)
1 csokor újhagyma
2 gerezd fokhagyma
1 kis csokor petrezselyem
1 nagy csokor friss majoránna
1 marék friss spenótlevél, leszárazva
 kb. 1,5 dl kókusztej

2 tojás
reszelt sajt a tetejére

A szalonnát serpenyőbe (nyilván ugyanabba, amiből az imént kikanalaztuk a pórés tölteléket) tesszük, a felkarikázott újhagymával együtt melegítjük, kevergetjük. Fokhagymát felaprózzuk, hozzákeverjük. Kókusztejet apránként adagoljuk (ne legyen túl híg!), petrust apróra vágjuk, majoránna levélkéit lecsipkedjük, ezeket is beleszórjuk. Mikor megpuhult minden, elzárjuk a lángot, tojásokat hozzákeverjük, sózzuk, borsozzuk. A tésztába merjük ezt a tölteléket is, a tetejét beborítjuk a spenótlevelekkel, megszórjuk ízlés szerint sajttal.

175 fokon, légkeverésen, 30 percig sütjük. Akkor jó, ha a sajt már pirulni kezd. Kivesszük, pár percet pihentetjük, de ha van idő, kicsit hagyjuk hűlni, ne tűzforrón tálaljuk, azt megenni úgysem lehet. 

Bár most kókusztejet írtam, én továbbra is a kedvenc kókuszkrémemmel dolgoztam. A dobozát nem teszem fel (reklám...), csak a fólia látható. Itt már elhasználtam egy 200 g-os tömb felét. A vágási felület is mutatja, hogy ez egy teljesen szilárd szubsztancia, amit tetszőleges arányban higítok vízzel. 
Az is látszik, hogy a tetején ott a kókuszzsír. Ezt gyakran használom zsiradékként a húshoz, amihez később a kókuszkrémet is hozzáadom. Sütikrémek állagának is jót tesz a kókuszzsír.

Fehérsajtos-csalános pogácsa

Ismét gyönyörű a csalán az erdőben. Csak azért nem esek neki a kutyaséták alkalmával, mert nem szokásom kertészkesztűvel útra kelni. Ezeket a kis pogikat egy marhahúsos ízbombához kérte a család. Valamiért nehéz volt róluk éles képet csinálni, így kis türelmet kértem, és kattintgattam, míg ők - egy kutyás kirándulás után - nyálcsorgatva, kitágult orrlukakkal, tűkön ültek az illatozó húsos egytál meg a frissen sült pogácsa körül. 
Luci cicának nagyon ízlett, egy óvatlan pillanatban elcsent egyet belőlük. Akkor kiűztem a konyhából... most egy sült csirkecomb mellé adnám neki köretnek.

300 g szezám
100 g kókusz
100 g darált mandula (vagy zabpehelyliszt)
4+1 tojás (tésztába + tetejére)
2 tk sütőpor
150 g fehérsajt (feta jellegű, vagy brindza)
100 g csalán, frissen szedve
2 gerezd fokhagyma
1 ek szárított oregánó (vagy egy jókora csokor friss)
só (csínján), bors
3 ek kókuszzsír (vagy ghí, azzal talán még jobb lenne)
2 ek olívaolaj (a sütőpapírhoz)
magok a tetejére: len, tök, napraforgó

A magvakat megőröljük (együtt jobban viszi őket a daráló), a sütőport, fűszereket beleszórjuk, sót csak a sajt hozzáadása után. A sajtot elmorzsoljuk vagy kis darabkákra vagdaljuk, a fokhagymát is, majd belekeverjük. Az előkészített csalánt (erről külön bejegyzést írok) petrezselyemhez hasonlóan, vágódeszkán felaprózzuk, hozzákeverjük.  4 tojást felverünk, ezt is a keverékhez adjuk, a kókuszzsírt/ghít is, jól összegyúrjuk. Ha túl tömör, 3-4 kanál csalánlével higítjuk. Sütőpapírt teszünk két nagy tepsire, ezeket olívaolajjal megkenjük. Diónyi gombócokat teszünk a papírra, kicsit megnyomkodva korongszerűvé formázzuk (csak lazán!), tetejüket 1 felvert tojással, ecsettel megkenegetjük, magokkal megszórjuk. Légkeveréses 170 fokon 30 perc alatt készre sülnek. Langyosan a legjobb. 

VERMIST

Nem túl kellemes a saját cicámat a saját plakátomon látni. :(

Még a főzőcske sem tud felvillanyozni. A pogit azért leközlöm, neki is nagyon ízlett...
Mindent összevetve kaki egy nap volt ez.

Igen, ez az, aminek látszik.

Zavar az Életkertben

Létszámhiány!! Luci... Minden hajnalban, vagy max reggel az ajtóban ül és nyávog, de ma - a zord idő ellenére - nem mutatkozott. Az normális, hogy kimarad egész éjjel, aztán a nappalt idebenn átalussza, tehát csak a vacsoraasztalnál szoktunk vele találkozni (amikor kaját kunyizik), de MINDIG hazajön. És jobban hallgat a behívásra, mint a két kutya együttvéve. Este kutyával megyek keresni...

Pedig ma jeles nap van: legjobb barim szülinapja, na ide leírom, hogy 36, ami egyébként egy tök jó kor, a maga teljességével és érettségével. 

Kép: Google

Épp ma van Prinsjesdag is, amikoris a Királynő aranyhintóban kocsizik, és évértékelő beszédet tart, kb. most. De nem tudnék most odafigyelni úgysem, fél szemem és fülem a kertajtón tartva, hátha hazajön...

Az IUCN John C. Phillips emlékéremmel tüntette ki Sir David Attenborough-t természetvédelmi munkásságáért. Ez a legnagyobb elismerés ettől a szervezettől. Szerintem maga SDA a természetvédelem ikonja, élő legendája, példaképe, szíve, tanítója.

Kép: Nature/PBS

Ezzel a szépséggel pedig hétvégén találkoztunk (Vipera berus), termetes példány volt!

De most már gyere haza!!!...

Vásárnap

Micsoda bevásárlónapunk volt! Amúgy még csak szombat van, bár már elmúlt éjfél, de én még főzök, a nap még nem ért véget. Úgy indult a nap, hogy M-t a cserkészekhez vittük ugye reggel, aztán mi a szokásos EkoPlaza, könyvtár, piac útvonalat jártuk le. M a cserkészést azzal indította, hogy beletörött a kulcs a zárba a bicóján. Ekkor már szívtam a fogam, mert fent nevezett elfoglaltságához időszerű lett volna beszerezni egy normális túrabakit meg egy farmert, és most valahogy sokfelé kellett fizetgetnünk, és megcsappant némiképp az az összeg a számlán, aminek láttán elkapja az embert egy jóleső, melengető érzés. Ruhák, kaja, plusz új bicózár... Gáz egy nap lesz, gondoltam én. 

A napunk persze csudajó volt, tele jókedvvel, olyan "take-it-easy" kedvében volt mindegyikünk, meg Mara (M osztálytárs, és most már cserkésztárs is) szüleivel is tök jól eldumálgattunk (remélem, róluk lesz még mit írnom, eléggé egy hullámhosszon vagyunk), a piacon sem költekeztem túl, az Eko-ban is visszafogtam magam, erre átmentünk a Toko boltba. Az, kérem szépen, indonéz főzőcskéhez szolgáltat mindenféle érdekes alapanyagokat. Aranybánya. Csak 3 dolgot vettem (önfegyelem!!!), köztük batátát, azaz édesburgonyát, sweet potato-t, ahogy tetszik, tudjuk, miről van szó. Marhahúsos kajába kellett (az rotyog most a konyhában), az Eko-ban 6 euró/kg, kicsit durva, a Tokoban meg pont a fele, le is csaptam rá. 

Irtózatosan megpakolva hazajöttünk a Belvárosból, szerencsére ma volt sherpa (Férj), aztán összeírtam, mire elég a beszerzett kaja. Mire megkomponáltam a menüt, alig hittem el, de péntekig megvannak a lényeges hozzávalók - majd' egy hétre sikerült bevásárolni! A bicóboltban megvettem M új, bikaerős zárját, 25 euró lett volna, de talán mivel utolsó darab volt, 15-ért nekem adta a bácsi. Hihii! Na, vissza a városba a ruházatért. Belebotlottam egy hatalmas leárazásba, így a farmer kemény 5 eurómba került - eddig nem rossz! Cipőbolt. A Scapinos (kb. Deichmann) több túrabakancsot kínált, mint a hatalmas outdoor áruház múlt héten. Igen jó áron, 50-ért találtunk neki jó kis bakit. Pénztárnál épp fizetnék, erre kiderül, hogy ez a modell kifutó, leárazták, figyelj, 10 euróra! Összenéztünk, fizettünk és jó gyorsan kijöttünk, nehogy meggondolják magukat. 

Vacsorára sütöttem annyi hajdinapalacsintát, hogy nem tudtuk megenni. Aztán nekiláttam a marhahúsos kajának (most lett kész). Még így késő este is ért egy meglepi: a batátám fehér, nem narancssárga! Bár az utóbbi több béta-karotint tartalmaz, nagyon örülök ennek a változatnak, mert ez annyira krumpliszerű, hogy fel tudom használni olyan receptekhez, ahol a krumplit nem célszerű/nem érdemes pl. zellerrel helyettesíteni. Imádott Jamie-m mesterműveihez, például, vagy egy jó leveshez.

Maga a stew ilyenforma: 

Kár, hogy az illatát nem tudom áthozni az Életkertbe. Csak a fűszereket hadd soroljam fel: gyömbér, kurkuma, szegfűszeg, babér, oregánó, rozmaring, bazsalikom, petrezselyem, kakukkfű. Amit lehetett, a kertből frissen. Ehhez fehérsajtos-csalános pogit sütök holnap... :)  

Életkertem kapuit most bezárom, csak a szolárlámpák világítanak, meg a csillagok. Jó éjszakát!

Tévétemető

Van tévénk. Fenn, a legfelső emeleten, az olvasókuckóban. Vagy hívjuk inkább médiakuckónak, mert a tengernyi könyv mellett a laptopok is ott szoktak tartózkodni, leginkább ott internetezünk. Ezt most persze nem ott írom, hanem lenn, a nappaliban, mert ittragadtunk a kártyaparti után.

El is érkeztünk oda, ahova ki akarok lyukadni (csak itt is éppoly cirkalmasan fogalmazok, mint élőben), mégpedig a tévézés áldásos hiányához. Nem tabu a készülék, meg a hülye műsorai, csak ha nem muszáj, nem ülünk elé, és a gyerekeket sem tesszük oda butulni. A fenti szoba egy olyan ötletem volt, amiért azóta is hálás vagyok magamnak: ha tévézni akarsz, el kell vonulni a tényleges élettérből. Nem tiltott, nem sátánfajzat, lehet használni, de csak mértékkel (és szigorúan cenzúrázva). Holnap pl. Michelle a Harry Potter-t nézi, a 2. részt. Most engedjük csak neki, ennyire nincs hozzászok(tat)va a képernyő sugározta erőszakhoz, szörnyekhez. Saját kérésére mi is odaülünk, nehogy féljen.

Ma este tévé helyett kártyáztunk, Michelle, JP meg én. Társasozni is szeretünk hétvégén. Ha rá tudom venni JP-t, hogy szakadjon le a Facebook-ról, hétközben is belefér néha egy kártyaparti vagy kockajáték az estébe, bár ezek inkább most fognak előtérbe kerülni, hogy ennyire ősz van.

Kompozíció: én. Kivitelezés és ötlet: Erwin

Képernyő helyett inkább így hasznosítják a szabadidejüket, lásd alábbi/fenti galéria.
Csodálatos műalkotás mind. Kreatívak a gyerekeim. Irtó büszke vagyok rájuk.

Őszi pókháló

 

Kókusztekercs

Leírom gyorsan, mielőtt a saját blogom megint leküld az oldalról, a tartalom mentése előtt... 
Gyerekkori kedvencem, full egészséges verzióban! A receptben Beerenburgh adja azt az extrát, amit csakis alkohollal lehet elérni a - főként kakaós - sütikben, krémekben. Ha ódzkodik tőle valaki, aromával pótolható, de kár lenne kihagyni. Ja, rummal helyettesíthető, ha épp nincs kéznél a fent nevezett holland specialitás ;)

Tészta:
100 g mandula
125 g kókusz + 1 maréknyi a szóráshoz
75 g szezám
2 púpos ek kakaópor (jó minőségű)
10 csepp stevia
1 tk Beerenburgh (rum is lehet)
2 tk instant kávégranulátum (lefőzött feketekávéval helyettesíthető!)
100 g datolya

Krém:
200 g kókuszkrém + 2 dl víz (vagy 2,5-3 dl sűrű kókusztej)
1 banán
1/2 alma
5 csepp stevia
1 ek arrow root (vagy agar-agar, sűrítéshez)

A tésztához ledaráljuk a magvakat, a datolyát kevéske vízzel (épphogy ellepje), kis lángon felfőzzük, majd botmixerrel pépesítjük, és minden hozzávalót összekeverünk. Ha csak főzött kávénk van, kb. 2 ek-nyit adjunk hozzá, de akkor figyelembe kell venni, hogy ez a tészta nyers marad, tehát ne legyen folyós! A krémhez a szilárd kókusztömböt a vízzel kis lángon feloldjuk, kókusztej esetében nem kell melegíteni. A banánt villával összetörjük, az almát meghámozzuk, nagylyukún lereszeljük, a kókuszba keverjük, édesítjük, sűrítjük. Két sütőpapír között, deszkán, sodrófával kinyújtjuk a tésztát; törekedjünk egy téglalap megformázására, kb. 4-5 mm vastag lehet, de ezt a tészta állaga dönti el. Erre simítjuk a krémet, a sütőpapír segítségével feltekerjük (meglepően egyszerű művelet), kókusszal megszórjuk, és.... no, ha kibírjuk, egy napra hűtőbe tesszük, de legalább egy éjszakára. Én speciel egy óra múlva tálaltam, nem mondom, hogy rossz volt, de másnapra érett meg igazán!

Groningen

Az egyetemvárosban jártunk. 

JP kivette a mai napot, elment szavazni (nem titok: D66), kisgyerek meg az oviba, nagygyerek a suliba, majd ebéd után indultunk a Városba. Szeretem. Igazi nyugat-európai nagyváros, és az egyetem miatt telis-tele fiatalokkal, boltokkal, bárokkal, kávézókkal, színes forgatag az egész. Groningen aktualitása pedig az, hogy SULIBA FOGOK JÁRNI, (ezt most kiabáltam, hallottad?!), nyelviskolába, ami gratis, tehát nem fizetős - tovább is van, mondjam még? :) Majd egy másik bejegyzésben. Addigra eldöntjük, valóban a Groningen Egyetem, vagy az asseni Drenthe College nyelvsulijába megyek-e. 

Tegnap volt a megbeszélésem az ürgével emiatt, azóta fényesebben süt a nap is! :) Munkát is keresek közben... És a választások is zajlanak, arról is írnom kell majd külön, és receptem is van... De most íme, Groningen!