Mákos-almás pitetorta

Kedvenc sütim nem saját találmány, Elmirától származik az ötlet:
Elmira remek pitetortája

Saját fejlesztésem viszont jobban ízlik. Mandula helyett dióval készül, karaktert kap tőle a tészta, és újabb karácsonyi ízzel gazdagítja. A hagyományos máktöltelékkel visszajön a bejgli-feeling, ami azért hiányzik még nekem is :)  Anyuék társaságát nem pótolta, de a Szentestéhez tökéletesen illeszkedett.

Az utolsó szeletet mentettem meg a képhez!
Kicsit gyorsan fogyott...

Tészta:
150 g dió
50 g szezám
150 g kókusz
2 tojás
kevés fahéj és vanília
1 kk sütőpor
1 púpos ek xylit
1 púpos ek ghí/vaj

A magvakat megőröljük, a többi hozzávalóval összegyúrjuk. Egy kerek tortaformát (nem kell a kapcsos, egy lapos forma elég) kicsit kiolajozunk, kibéleljük sütőpapírral, vékonyan azt is olajozzuk (zsírozzuk, vajazzuk, mindegy), és belenyomkodjuk a masszát.

Rakomány:
200-250 g mák
nagy marék mazsola
kb. másfél dl kókusztej
3 ek xylit
1 citrom reszelt héja
4 nagy alma
1 tk fahéj

A töltelékhez valót nem méregettem ki, de aki valaha is készített bejglit, vagy más mákos finomságot, érzésre meg fogja tudni csinálni ezt az egyszerű máktölteléket. A mákot összeőröljük a xylittel, közben a kókusztejet lábaskában felmelegítjük (1 ek kókuszzsír mehet bele, nekem a kókuszkrémtömb tartalmazza). Mákot beleszórjuk, krémesedésig kevergetjük, arányokat szükség szerint változtatjuk. Citrom héját belereszeljük, mazsolát beledobjuk. Az almákat meghámozzuk, szeletkékre vágjuk, serpenyőben a fahéjjal 2 ek kókuzszsíron vagy ghín kicsit megpároljuk. Ne essen szét, csak puhuljon. 

A tésztánkba kanalazzuk a mákot, elsimítjuk, ráborítjuk az almát. 175 fokon kb. 40 percig süssük, felénél fedjük sütőpapírral, hogy ne piruljon meg nagyon az alma. Hagyjuk pihenni a formában, langyosan már gyönyörűen szeletelhető. Isteni finom, egyszerre ízlelhető a gazdag dió, az édes mák és a mazsola, az alma pedig frissíti az ízkavalkádot.

Téli szünet

Mindannyian itthon vagyunk, szokatlanul tele a ház, sokáig alhat mindenki, csak Erwin kel hatkor... Karácsonyoztunk, jókat ettünk, kirándultunk a tavaszias időben. Lecsengtek végre a nagy ünnepek, tegnap Dédi-Oma szülinapját is megünnepeltük szűk családi körben (26 fő), ma még belefér Greetje-éknél egy fánksütés (többieknek evészet), este még nem tudjuk, mit csinálunk.

Az az bizonyos csokis-magos Jamie-féle torta

Michelle ajándéka Anyuéknak

Világvége után, ünnepek előtt

Újra itthon! Mármint az én birodalmamban, az Életkertben. Hiányoztál, gondolatgyűjteményem! Az én belső Parkom, ahol nyugalom van, és igazából az egyetlen hely, ahol szabadon henyélhetek. Az igazi Parkot időközben majdhogynem tarra vágták. A ritkításnak a botbolond kutyák örülnek csak igazán.

Közeleg a karácsony, van fánk, mármint a tűlevelű, nem a szalagos meg a forgács... Gyerekekkel közösen díszítettem egy hétig, csodás lett a sok házi dísszel, meg a szokásos piros-ezüsttel. Koszorúra nem jutott idő, adventezés is elmaradt, az asztaldíszről Erwin és JP gondoskodott az ovis játszóházban. 

Kajatéren éppoly jól állok, mint mindennel, ami nem könyvek bújásából és körmölésből áll, szóval nem a helyzet magaslatán. Főzök, persze (ma a "hete bliksem" nevű holland csodán csavarintottam egyet), csak nem sütök, a muffin is alig-alig fér bele. Az ünnepi menüt az Albert Heijn újságja ihlette - az újságot meg Jamie, így még próbafőznöm sem kellett. (Merthogy ő a garancia a sikerre - Gy.k.)

Tehát a menü a következő.

Szenteste: 

előétel: édesburgonya krémleves
főfogás: rozmaringos marhaszeletkék cherry paradicsommal, érett sajttal
szósz: póréhagyma sajtos kókuszkrémben
köret: zöldsaláta rukkolával
bor: fehér félszáraz
desszert: mákos-almás pitetorta diós tésztában

Karácsony este:

előétel: witlof (cikória) levelek és körtecsónakok dióval, házi pestóval, rukkolával
főfogás: egybesült karaj mazsolás-fenyőmagos töltelékkel, édes-fűszeres kéreggel
szósz: vörösáfonya
köret: tepsiben sült fűszeres zöldségek
bor: vörös száraz, gyümölcsös
desszert: Rocky Mountain csokoládétorta pekándióval, mogyoróval, mandulával

A reggeliket, ebédeket holnap írom össze... és még vár rám egy nagybevásárlás. Karácsony másnapjáról Jannie gondoskodik. :)

Hírértékű, hogy a szombati munkámat felmondtam, mielőtt eltanácsolt volna Maria, annyit ügyetlenkedtem össze, meg már nagyon rosszulesett, hogy elveszett a családi hétvégém. A suliban ma volt a karácsonyi buli (palacsintát vittem), M sulijában szerdán (gyümölcstálakat vittem), az oviban is szerdán, Marjannál ma (tea-ajándékkosár + palacsinta), holnap Faber céges karácsony - ha lesz bébiszitter. Azt elfelejtettem elrendezni...

M. saját készítésű doboza, benne saját készítésű kekszek

Jövő héten a téli vakációnkat töltjük: két nap gyerekek nélkül! Csütörtökön, ha bármilyen etnikumú gyerekek is potyognak az égből, elhajózunk Schiermonnikoog szigetre a kutyákkal. Napirenden van egy mozi (Hobbit), és egy wok-étterem. Tök hihetetlen. 

Ami külön bejegyzést érdemelne, hát abból persze, több is van, pl. M. spreekbeurt-je (kiselőadás) a tigrisekről, amire utsó pillanatban kezdtünk el készülni; a holland sulim, ahol mostanában éldegélek; és egy egészen hihetetlen és váratlan fordulat magamat illetően, amiről most néhány szót ejteni is fogok. Egy rövidke levél az egyetemről ráébresztett, hogy mivel nem tudtam magam rávenni, hogy kiiratkozzam, engem szépen passzív félévre tett az iskola, csak úgy magától. A 2. passzív félévem februárban jár le, ezért jött a levél. Most sem tudtam magam rábírni, hogy csak úgy lemondjak egyetemi polgárságomról, és próbaképp írtam Elődnek, mondván, max mulat egy jót a képtelen ötletemen, veszíteni többet sulitéren úgysem tudok. Mondjam, hogy elképedtem, elhűltem, felhevültem és tartós euforikus állapotba kerültem, amikor a válaszával egyértelműen a "nagyon levelező" természetvédelmi tanulmányaim folytatását-újrakezdését támogatja? Mint dékánhelyettes (mindig van új a Nap alatt), van némi rálátása és ráhatása a kicsit bonyolult helyzetre, és már ki is sütötte, hogyan kezdjem szeptemberben azt, ami a világon a legjobban érdekel... Többet majd akkor, ha a tisztelt Dékán Úr rábiccent az egyszeri szerencsepróbáló diák könyörgésire.  

Snow-flow

Reggeli sétára indultunk egy karácsonyi képeslapban.

Az első hó három napig maradt meg, aztán elmosta az eső. Most újra havazik.

Hómanó a hideggel barátkozott. A családi kutyasétán oldódott fel igazán: ő is gyúrta a hógolyókat, Apát próbálta legyőzni a hócsatában. Tesója, a tél gyermeke, lubickolt a hóban és a hidegben. 

Hókutya lelkesedése ragadós. Az esti sétán mint egy féléves kölyök, hempergett, ugrált a hóban. Egyedül voltunk akkor a parkban, csak a két kutya meg én. Egyszer csak azon vettem észre magam, hogy széttárt karokkal rohanok, rúgom a kutyáknak a havat, és hangosan nevetek. Flow-élmény a hóban! 

Charlotte

Mivel "szegény paleósok sosem esznek semmi jót", nekiduráltam magam egy nyugodt vasárnap reggelen (kihalófélben ugyan, de még léteznek ezek a békeidők), és megsütöttem eme impozáns tortának az ártalmatlan verzióját. Ez most tényleg paleo lett, ellenben sok, általunk fogyasztott finomsággal: a barna rizs, a hajdina, a zabpehelyliszt minden, csak nem paleo alapanyag. Mostanság a sajttal is fenntartásaim vannak, meg valamiféle tisztítókúrát is elkezdett magától a szervezetem: gyakorlatilag gyümölcsön élek, a húst muszájból eszem, erőltetni kell, és soha nem vagyok éhes. A sütike azért továbbra is lecsúszik. :)  Az előtörténethez tartozik még, hogy isteni finom kakigyümölcsöt vettem a minap. Ez a neve!! :) Külsőre mint egy óriási paradicsom, belül meg őszibarackra és mangóra emlékeztető, lédús gyümihús. 
Meglepően jól sikerült életem második Charlotte tortája, de bár viszonylag zökkenőmentesen készül, ez nem kezdőknek való süti.

Piskóta:
6 tojás
6 ek gesztenyeliszt (inkább csapott, mint púpos, rengeteg nedvességet felvesz!)
sárgabarackdzsem (cukormentes az enyém)
1 ek nyírfacukor

A tojások fehérjét kemény habbá verjük, a sárgáját a xilittel fehéredésig, ehhez szitáljuk a gesztenyelisztet. Szita nélkül csomósodik! Elkeverjük gyorsan a sárgájával, lazítjuk a fehérje 1/4-ével, lukas fakanállal. A többi fehérjét is lukas fakanállal, nagy, körkörös mozdulatokkal adagoljuk hozzá. A könnyű masszát a lapos, nagy tepsibe, sütőpapírra simítjuk, és 180 fokon, 20 perc alatt megsütjük. Kivétel után tekerjük fel azonnal, így nem fog törni. Vékonyan megkenjük a lekvárral, és szorosan feltekerjük.

Krém:
400 ml sűrű kókusztej
4 ek kókuszzsír
3 tojás
1 kakigyümi
1 kk vaníliaőrlemény
2 ek nyírfacukor

A kókusztejet a xilittel és a vaníliával felmelegítjük, feloldjuk benne a kókuszzsírt, a tűzről levéve belecsorgatjuk a tojássárgáját, folyamatosan keverjük, lukas fakanállal elkeverjük benne a habbá vert fehérjét. Végül az apróra kockázott gyümölcshúst is beleszórjuk. Félretesszük. A hűtőben is pihenhet kicsit.

Egy félgömb alakú tálat folpackkal kibélelünk. A piskótatekercsünket felvágjuk vékony szeletekre. A szeletekkel kibéleljük a tálat. Illeszkedjenek szép szorosan a csigák. A krémünket beleöntjük, ez az adag bőven elég lesz. A maradék piskótaszeletekkel lefedjük a tortát. Fontos, hogy a perem, tehát a félgömbünk széle egyenes legyen, igazítsuk nyugodtan egy késsel a krém szintjéhez, így lesz szép formája, amikor kiborítjuk. Mehet a hűtőbe, vagy akár egy kis időre, kb. 20 percre a mélyhűtőbe, hogy gyorsan megszilárduljon a krém.

Pár óra után kivesszük a hűtőből, ráteszünk egy nagyméretű tálat vagy lapostányért, gyors mozdulattal megfordítjuk, leemeljük róla a félgömb alakú tálat, lehámozzuk a folpackot, és jöhet az igazság pillanata. Ha ügyesek voltunk, szabályos alakú, meglepően stabil torta parádézik előttünk. Könnyen szeletelhető, de a gyümidarabok miatt meglehet, hogy a töltelék töredezni fog. (Kevesebb gyümivel, vagy részben leturmixolt gyümivel ez sem lesz probléma.) A kókuszkrémtől megpuhult gesztenyés piskótacsigákat az ember nem feledi egyhamar.

Tipp: eperdzsemmel kenjük meg a piskótát, a krémbe turmixoljunk epret! Csokis krémes piskótához csokimorzsákat (85 %-os), vagy reszeléket keverjünk a kihűlt krémbe, kvázi szracsatellával töltsük a tortát! Narancsdzemmel kenjük a piskótát, a krémhez kakaóport adjunk! 

Zwarte Pieten Stijl

Ma, azaz dec. 5-én van a várva várt pakjesavond, ami ajándékozás szempontjából a Szentestével egyenértékű. Mi már letudtuk vasárnap Drachtenben, ma már csak lezártuk ezt a hosszúra nyúlt örvendezést. Reggel megérkezett M. sulijába Sinterklaas meg a Piet-ek, az osztályok kinn toporogtak az udvaron, meg a szülők is, meg az ovisok is. Én pl. nem is számítottam rá, csak vittem a Manót az oviba és láttuk, micsoda tömeg áll az udvaron. Albert bácsi, az igazgató, komoly szerepet vállalt a műsorban, igazi showman. Nagyon kedves egyébként, hétfőn is lejött dumcsizni hozzánk a könyvtárba, tanítani is szokott. M-ék ma adták át egymásnak az ajándékot, ő Jorant húzta - akinek az anyukája a könyvtáras kolleginám :) Focis könyvet vettünk neki, és tegnap délután nekiálltunk a suprise-nek.

Gedichtje voor Joran

Sinterklaas die heeft gehoord
Dat je houdt van Feyenoord.
Je kunt snel achter de bal aan rennen
Dan moet je alle strafregels kennen.
Als ik in de bibliotheek ga zoeken
Dan helpt je moeder met de boeken.
(írta: Michelle & én)

Hogy mi is a suprise? Csomagolás. De felejtsd el a csomagolópapírt és a masnit! Ez egy komoly családi projekt, kreativitást és leleményességet igénylő művészet, bizony. Még a lampionozáson is túltesz. Fent látható a mi szerény dobozkánk, abban gyönyörködtünk egész este. Erre a lányzó kapott egy ILYET:

Igazi homokkal és szalmával, kötélből csomózott kerítéssel,
traktorbejáróval, leemelhető tetővel (alatta volt maga az ajándék).
 Akkora és olyan nehéz, h. Greetje hozta el ide kocsival.

Behidalás, mi??? Mikor átmentünk az oviból a suliudvarra M-t összeszedni, csak meresztgettük a szemünket a hatalmas papírcsodák láttán, amiket a gyerekek cipeltek magukkal szüleikhez, akik rutinosan mind kocsival érkeztek. Volt ott autó, állatfélék, laptop, robot, épületek. Ennyit arról, hogy személytelen és elüzletiesedett az ajándékozás. M. lovardájának csodájára jártak más osztályokból is, és kézzeljétek csak, kitől kapta - Jorantól!!! A fiúcska egyébként külön odajött hozzám megköszönni a focis suprise-t, annyira tetszett neki :)  

Gedichtje voor Michelle

Sint weet, mijn lieve kind,

Dat jij paarden leuk vindt.

Op vrijdag ga je op pony's rijden

En brengt ze daarna na de weide.

Maar een paard, dat weet je al,

Houdt ook wel van een warme stal!

Zoek maar snel tussen al het stro,

Dan vind je gauw je cadeau!!!!!!!!

Végezetül, a Sint-időszakot lezárandó, nézzétek meg ezt a muzikális mesterművet, a gyerekek nagy kedvencét, amire az enyéim is örömmel ropják, ha meghallják. (Katt az alábbi linkre!)

Zwarte Pieten Stijl

Soha nem internetező, és a képernyőket úgy általában hanyagoló lányzóm a minap magától értetődő módon keresett rá a youtube-on. Tudományát a suliban szerezte. A tanárok tanítják őket youtube-olni, guglizni. Shakira videókat is néztek órán. 

Viszlát Sint és Piet!

Jöhet a Karácsony!

(Kép: Google)

Kiscipőcske megtelik

Timberland, bőr, szőrmés, mmm

Javában folyik a Sinterklaas-ünnepsorozat, az ajándékozás, a Zwarte Piet-ek kissé tolakodó rohama (állandóan pepernoten-nel tömik a gyereket), a nagy bevásárlások, a családozás. Ismerős? Tiszta karácsonyi forgatag. Pluszprogram volt Michelle új cipőjének beszerzése, ez komoly vadászatnak bizonyult, végül egy egész délutános boltjárás után sikerült. Én is elfogadnám. Erwin egészen szokatlan türelemmel viselte a tortúrát, azóta ezt kamatosan leverte rajtam. 

Hogy végre őt is lássuk

Mint Gombóc Artúr csokoládéja, Sinterklaas is több verzióban manifesztálódott már: ovis ajándékos buli ma volt, Zwarte Piet-es holnap lesz, pepernoten-sütés múlt héten volt; suliban két hete ez a téma, a buli szerdán lesz; a nagy bevonulás öööö.... hát az Életkertben itt van kicsit alább, mikor is történt; a cserkész-Sinterklaas múlt szombaton lepte meg a lányokat; tegnap családi, ajándékozós buli Drachtenben; itthon folyamatosan töltögeti a jó öreg a kihelyezett lábbeliket (filctollak, matricák, zoknik, kesztyűk); a Faber-féle céges buli múlt héten volt, profi ajándékokkal; az én sulimban pedig ma (hétfő) délelőtt (már lehet, h. kedd van).

Manóka mögött aranyos 3D-s puzzle, ovis Sint ajándéka

Leragadnak a szemeim, de a Sint-versemet most leírom.

Ugyanis az a szokás, hogy a csoport tagjai lootje-t húznak, tehát papírcetlit 1-1 névvel, majd az ajándékozó gedichtje-t ír az ajándékozottnak, saját személyét pedig nem fedi fel. Mi az osztályunkban € 5 értékben vettünk egymásnak ajándékot, a gedichtje meg jó kis nyelvi házifeladat volt. Alábbi irományom igen zajos sikert aratott; amúgy pont egy napja készült, szintén éjfél után, termékeny bagoly-óráimban.

Gedichtje voor Valentina

Gőzös

Onze klasgenoten
Hebben me aangeraden
Dat ik zou schrijven
Over jouw sieraden.

Hoewel in je vaderland
Is het altijd koud
Je bestaat niet uit ijs, want
Je hebt een hart van goud.

In Letland werkte je
In een mooie apotheek
Nu heb je een mooie man
Die drinkt veel kopjes thee.

Vroeger Vader Winter
Bracht je lekkel ijsje
Vraag maar goede Sinter'
Voor je lieve meisje.

Ik heb verantwoordelijkheid
Voor cadeautjes in jouw laarzen
Ik wens je veel gezelligheid
Met schitterende kaarsen!

Ajándékba képkeretet és mécsestartókat kapott (ld. utolsó sor).
Az én kedves Sint-em pedig a lefirkantott ötleteim (ceruzák, tojástartók, szobanövény) közül a jelek szerint nem tudott választani. :)

Padlizsános pizza

Két darab padliból mit készíthetnék, ami elég lesz nagyétkű családunknak?... Nem morfondíroztam sokat, inkább beszórtam a magokat a darálóba a tésztához. A szószt, mielőtt meggondoltam volna magam, gyorsan muszaka-ízűre fűszereztem a szokásos oregánó-bazsalikom-kakukkfű helyett. Jó ötlet volt, de legközelebb fetát vagy juhsajtot morzsolok a tetejére.

2 db padli, vékony karikákra vágva
150 g szárított pari olívaolajban eltéve
300 g darált hús
2 doboz hámozott pari (á 400 g)
2 gerezd fokhagyma
1/4 vöröshagyma, apróra kockázva
1/2 kk fajéj
1 kk oregánó
1 tk balzsamecet
pár csepp stevia, só, bors
sajt ízlés szerint (feta vagy brindza!!)
1 ek olívaolaj

Tésztához:
2 x 350 g vegyes magliszt, pl. 150 g szezám, 100 g lenmag, 100 g hajdina (x 2)
2 x 4 tojás
1 tk sütőpor
só, bors, 1 tk oregánó

A padlival kezdjük: két nagy tepsibe, vékonyan olajozott sütőpapírra fektetjük a szeleteket, kb. 15 perc alatt, 180 fokon megsütjük-fonnyasztjuk.
A tésztához a tojásokat felverjük, a magokat megőröljük (nem baj, ha durva szemcsék is maradnak benne, annál rusztikusabb), összekeverjük, szükség szerint adunk hozzá vizet. A nagy lapos tepsikbe, sütőpapírra simítjuk a masszát. 180 fokon kb. 35 percig sütjük. 
A szószhoz az olívaolajon megfuttatjuk a hagymákat, beletesszük a húst, fehéredésig kevergetjük, ráöntjük a parikonzerveket, fűszerezzük, szószos állag eléréséig főzögetjük. A tésztalapokra merjük a szósz kb. felét, befedjük a pizzákat padlizsánkarikákkal, rákanalazzuk a szósz másik felét, ollóval rávágjuk a szárított parit, ízlés szerint megszórjuk sajttal. Mehet vissza a sütőbe, 180 fok, 15 perc. Szőlős, kókusztejes, tárkonyos Waldorf-salival ettük.

Megj.: Leginkább az állaga miatt szeretem a hajdinalisztet, de nem kötelező a receptbe. Bár nekem ezek a kevert pizzaalapok jönnek be a legjobban, amiben a nehéz magliszt meg a hajdinaliszt szerepel, ilyen-olyan arányban.

Cserkészlány

www.zwervers.nl

Előrebocsátom, képem nincs!! De élmény, az van. Michelle szombat óta hivatalos cserkészlány. Szombat este volt a beiktatása, felavatása, "installatie"-ja. Délelőtt ugye bement az erdőbe a szokásos cserkészgyűlésre ( = erdőben rohangálás, nyakig sárosan), majd este visszavittük a szertartásra. 

A dolog pikantériája az volt, hogy elkapott minket is a "buikgriep", na ezt a vírust/bacit nem szívesen látom viszont a szervezetünkben, de ezidáig kikerülhetetlennek bizonyult. Heveny rosszullét, majd hányás-fosás, már bocsánat, de hát ha egyszer így zajlik... Mi felnőttek kidőltünk, én igen látványosan, munkából hazatérvén, egy piros vödörbe, rövid, de intenzív haldoklás után... Aztán kicsit rendbeszedtem magam, és indultunk a cserkészek főhadiszállására az Asserbos-ba. (Megjegyzem, a gyerekek megúszták kisebb pocipanaszokkal és gyakori vécélátogatással. Én egy teljes napot koplaltam. Férj is gyengusz volt egy napig.)

A csapatszobában a lányzók nagy kondérból, a hosszú asztalnál megvacsoráztak, majd a csoportvezetők beterelték a felnőtteket egy teára (mi legalábbis azt szürcsölgettünk, Erwin közben jóízűen falatozott), és előkészítették a terepet a beiktatásra. Szülők kétoldalt leültetve, Akela (vezér) és segítői középen, nagy holland zászlót tartva, villany leo, kis ösvény mécsesekből kirakva... Nekem a törzsi dobok hiányoztak kicsit, de az illúzió így is hatásos volt. Az újoncokat egyenként hívták be. Michelle enyhén szólva megilletődött, szép kis arcán egyszerre égett az izgalom, az öröm és a félsz, ahogy végiglépdelt a fény útján. Akelához érve kezét becsületszó-pozícióba emelve elmondta a cserkészfogadalmat, felesküdött a jóra, és a külvilág felé fordulva remegő hangon biztosított minket arról, hogy számíthatunk rá. Csodálatos pillanat volt, büszkék vagyunk rá!

Nyolc ifjú cserkészlány és két vezető felavatása után háborgó pocim és egy félálomban lógó Erwin indulásra szólított minket - Michelle viszont ottmaradt táborozni! Kimentek még éjszaka a városba titkosügynököst játszani, a fekete táskát természetesen ő találta meg, aztán a csoportszobában hálózsákokban aludtak a földön, másnap kinn futkároztak délutánig. Hát nem irigylésre méltó?!? A főhadiszállást úgy kell elképzelni, mint egy baró klubházat, minden cserkészcsapatnak (több van, életkor és nem szerint) egy-egy kipingált, egyéni módon feldíszített, minden komforttól mentes szobával, van konyha is alapvető berendezéssel, színes folyosók, klotyók, "kötélszoba" a csomózáshoz, takarítási rend (lebukott, profin mosogat...), egyszóval maga a mennyország egy kalandvágyó gyereknek. Hogy mi mennyire irigyeljük!!! 

Természetesen minden táborba menni fog! 

(Képek: Google)

Olívás rizottó

Erwin szülinapja alkalmából vendégeket vártunk. Mostanában nincs időm sütni, így leginkább készen kapható finomságokra hagyatkoztam. Ettől annyira elszoktam, hogy pontosan dupla mennyiséget vettem mindenből, mint amennyit 10 ember elfogyasztott, pedig éhesek voltak. A maradékok (meg a dobozaik) betöltötték az egész hűtőt. Meg kellett tőlük szabadulni, ezért amit tudtam, belefőztem az épp aktuális vacsorába. Ilyen alapanyagokból készült ez az ízrobbanós rizottó is. (Megsúgom, egy "mezei" rizottóba ennyi olívát meg parit nem tettem volna, mert többe kerül, mint a hús...) 

250 g bacon

300 g pácolt zöld és fekete olívabogyó

100 g kockázott feta

165 g szárított paradicsom (olívaolajban volt eltéve az enyém)

500 g kápia paprika

250 g koktélparadicsom

500 g darált hús

1 jókora lilahagyma

4 gerezd fokhagyma

1 ek balzsamecet

1 ek kakukkfű

1 ek oregánó

350 g barna rizs

Nagy, mély serpenyőben kiolvasztjuk a kockákra/csíkokra vágott bacont, hozzáadjuk a kockázott lilahagymát, üvegesre pároljuk, beletesszük a fokhagymát és a darált húst, megpirítjuk, belekeverjük a rizst, fűszerezzük, felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje. Lefedjük, pároljuk. Közben kis kockákra vágjuk a paprikát és a szárított parit. A koktélparikat felezzük, meglocsoljuk a balzsamecettel. Mikor a rizs megpuhult (igény szerint persze adogassunk hozzá vizet, kevergessük néha), levehetjük a tűzről. Belekeverjük az olívát, a szárított parit, koktélparit, paprikát, fetát. Kis ideig állni hagyjuk, gyorsan újramelegítjük, hogy ne essenek össze benne a friss zöldségek, és azonnal tálaljuk. Orbitális mennyiség lett, de senki sem panaszkodott.

Ünnepeink

Új jeles napokkal gyarapodott a repertoár. Duál kultúrájú, többnyelvű családoknál ez így megy: jön a Sinterklaas, a Miki, a Jézuska, van Sint Maarten, Márton-napi liba, és mindenhol csurran-cseppen valamiféle ajándék. Legfontosabb ünnepünk:

ERWIN 3 ÉVES!

Munkában a fiúk:

Gépjárműparkunk állománya jelentősen megnövekedett

Közben megérkezett Sinterklaas is Spanyolországból. Mikulásunkkal áll szoros rokonságban az itteni jóságos öreg, legalábbis a személyét övező legendák eredetét illetően. Különbségek is vannak jócskán, Sint - mint említettem - a Mediterráneumról érkezik, hajóval, majd a szárazföldön - Michelle legnagyobb örömére - Americo nevű, fehér színű lovára ül. Segítője nem a krampusz, hanem Fekete Péter (Zwarte Piet). Hozzánk Assenbe tegnap (17-én) érkezett flottájával, színes karnevál kíséretében, 300 Fekete Péterrel! A belvárosba vezető főcsatorna (víz) partján várta őket a sok gyerek, a Péterek pepernoten-nel (édesség) tömték őket, aztán behajózott Sint és közvetlen kísérete, ezután szabadtéri buli, tánci-tánci. Liannéék családjával együtt mentünk az Intocht-ra (a bevonulásra), más ismerősökkel, osztálytársakkal is találkoztunk ott. 

Hajóskapitány és vízi Zwarte Piet-ek.
Sinterklaas fotóm nincs! Izgalmamban
nem kattintgattam, mikor behajózott...

Elengedhetetlen!

Barátném, Greetje

Este cipők kikészítése (itt is!), a pacinak répa és széna is járt, a gyerekek remegtek az izgalomtól. Kora reggel boldogan berontottak a hálóba, hozták fel a cipőket - az enyémet is, amit a vicc és a hitelesség kedvéért kitettem az övék mellé, és - láss csodát! Mindháromban volt ajándék! Michelle hiánypótló kesztyűt, Erwin zoknikat kapott (nagyon örültek nekik), én pedig Catan Telepesei kártyajátékot :) Az ajándékozási periódus dec.5-ig tart, aznap este kapják a gyerekek a legnagyobb ajándékot, mint ahogy a magyar gyerekek karácsonykor.

 . 

M-ék osztálya. Ő piros-fehér-zöld lampiont készített

November 11-én Sint Maarten napja volt, azaz Márton-nap, lámpásokkal, liba nélkül. A gyerekek papírból készítik a lámpásaikat a suliban, majd este gyűjtőkörútra indulnak, Halloween-módra, de beöltözés helyett dalokkal. Liannéval és Greetjével együtt bejártuk a környéket, a gyerekek zsáknyi édességgel gazdagodtak (azonnali einstand hazaérkezés után), meg egy újabb élménnyel. Márton tiszteletére otthonról hozott, isteni libazsírral kentük meg kenyerünket.

Számomra kedves lampion-show az egyik
felsős osztály  remekműveivel

A méhkas - másik felsős osztály lampionjai. A suliban
lampionkiállítás volt Márton-nap előtt

Volt még egy sulis esemény, bár az nem ünnep: a Maandshow, azaz "a hónap előadása". Egy musicalt adott elő Michelle-ék osztálya, ő is szólózott. Képek csak Sjoerd (Lianne apu) gépén vannak, ezért a késés, majd ideérnek...

A legédibb Zwarte Piet

-hétfő-kedd-péntek-hétfő-kedd-péntek-

Erről szól minden.

Az, hogy a suli napi 3 óra, azt jelenti, hogy előtte-utána tekerem a Tour de Assen-t, a reggelit fullra el kell(ene) készíteni előző este (sütéssel, gyümivágással együtt), hogy ne késsünk, gyerekeknek mindent bepakolni, aztán délután mindenki hazaesik, közben kutyák, porszívó, mosi, miegymás, meg kajabeszerzés, főzőcske, és hipp-hopp, este van. Persze ezt a mókuskereket ismeri mindenki, aki valaha dolgozott.

A dolog ott válik leírásra érdemessé, hogy 1. mindeközben játszunk, társasozunk, énekelünk, olvasunk a gyerekekkel, 2. oldalakat írok tele, (most épp a vasúti közlekedés helyzete, statisztikai elemzés, ilyen finomságok), intenzíven nyelvtanozom, újságcikkeket fordítok, rendhagyó igéket magolok az éjszakai műszakban. Majd 4 óra alvás, és kezdődik újra.

Pöszke malac, mivel mókusom nincs

Két hét alatt sikerült úgy lefárasztanom magam, hogy ma délelőtt a kedvenc tanárom sem tudott szóra bírni, pedig természetvédelmi témát dobott fel. Csak azt hajtogattam, hogy ma kizárólag angol nyelven beszélek és gondolkodom - meg németül, ez nálam a fáradtság fokmérője. Amikor zokni vagyok, németül beszélek; bár vicces, de nem jó jel. 

Skót felföldi: róluk kellett beszélnem órán

Szombati munkahelyem is inkább teher most már, egy ilyen hét után képtelen vagyok koncentrálni, elég sok hiba csúszott be múlt hétvégén. Ezen a héten nem vagyok a beosztáson, szombaton lesz a "Sinterclaas Intocht", azaz Sinterclaas megérkezik Assenbe, 300 Zwarte Piet kíséretében. Mint családanya, ott a helyem. A munka... szóval hát már nem 20 éves vagyok. Szörnyen elfáradtam, vasárnap zokni-szint, és azóta rettegés a köv. szombattól, míg meg nem érkezett a beosztás. Na de a szabi mellett jött még egy érdekes emil. Az a bizonyos indiai étterem, a Telletule-bácsi, érdeklődik, tudnék-e náluk dolgozni. Erre majd még visszatérek.

Aszalt gyümis csirkecomb

Főztem, sütöttem is időközben, de azokat már végképp nem volt időm leírogatni...

Hétvégén Erwin 3. szülinapját ünnepeljük, és ma jutottam el odáig, hogy átgondoljam, mit kapjon. Fogggalmam nincs, egyébként. Holnap megyek vadászni, kereke valszeg lesz a zsákmánynak. A vasárnapi harapnivalók rém egyszerűek lesznek, torta helyett sütés nélküli, isteni finom golyókat készítek felszabadult szombatomon, meg talán kókusztekercset. Deko: lányzót bízom meg vele, gombák kellenek, sünik, őszi levelek. 

Vasárnap Dédi-Omát látogattuk Peizében. Szuper volt. Életkedve az egész családra átragadt. 92 éves elméje fényes, mint a csillagok. Közel egy évszázadnyi élettapasztalatával egyik dédunokája, Mariette fölött sajnálkozott, mert reggeltől estig dolgozik, a pici gyerek egész nap a kinderopvangban, csak aludni jár haza. Mariettéék igen jó anyagi körülmények között élnek - a munkahelyükön. Dédi-Oma ezt nem fogadja el. A pici lány nem kötődik, Mariette szoptatni sem volt hajlandó, mert szülés után rögtön visszament teljes munkaidőbe, és mindez miért is? Új kocsi? Luxusnyaralás? Drága gyerekruhák? Nem akarom az ősanyát játszani, csak ezt én sem értem, meg Dea sem, meg Tánya sem, meg sajnos a legtöbb gyerek sem.

A saját gyerekeim egyébként elvannak, mint a befőtt. Michelle Lianne nélkül nemigen látható, Erwin a védőnőnél az "agyas" kategóriákban mind átlagon felüli értékelést kapott, és levette az összes nőneműt a lábáról. Érdekes lesz majd, ha ugyanezt írom 15 év múlva, hmm.