Az iskoláját!...

Címszavakban, mert zombi vagyok. 

• 10 fős a csoport, van litván, orosz, román, osztrák, lengyel, iraki, afrikai
• az osztrák lánnyal ketten készülünk az NT2 ll. vizsgára, a többiek az NT2 l-re 
• a csoportból van, aki többet és jobban tud nálam (még...)
• a kitűzött vizsgát 1 év alatt szokták teljesíteni - engem fél évre állítottak be a szintfelmérőm alapján
• a könyvem első olvasmányát 1 óra alatt fordítottam le
• ma több nyelvtant vettem át, mint az elmúlt fél évben
• ha 20 km-t nem bicóztam ma, egyet sem
• egész nap esett
• reggel Tour de France 1.rész: Erwint elvittem Marjanhoz, onnan sprint a fősulira, délben 2.rész: drótparipámon verseny az idővel, toporzékoló fiammal haza, M. már itt várt, gyors kaja, tekerés a suliba, oviba
• könyvtáraztam is ma, legjobb, leggördülékenyebb napunk volt, pedig M-ék osztályát is kiszolgáltuk a másik 3 mellett

Életembe visszatértek az értelmes kihívások.

(Kép: Google)

Asseni mákos kifli

Pozsonyinak mégsem hívhatom :) Itt született ma délután, a konyhámban.
Egyhetes vakációnkról visszatérve, a 9. házassági évfordulónk napján stílszerűen kajával jelentkezem, még az élménybeszámoló előtt.

100 g mandula
70 g szezám
50 g kókusz
30 g gesztenyeliszt
2 + 1 tojás (2 bele, 1 a tetejére)
1 ek szobahőmérsékletű kókuszzsír
5 csepp stevia

A magvakat összekeverjük, megőröljük, belekeverjük a gesztenyelisztet, majd a többi hozzávalót. Villával jól elkeverve nem lesz csupa ragacs a kezünk, gyúrni nem muszáj. Két sütőpapír között, deszkán kinyújtjuk kb. 3 mm vastagságúra. A kapott amorf lapot téglalapokra vágjuk, a "nyesedéket" is formázzuk újra. A lapocskákra 1-1 kiskanál tölteléket teszünk, behajtogatjuk, tetejüket tojással megkenegetjük. A kifliket sütőpapíron, 160 fokon (légkev.), 25-30 percig sütjük.
A máktölteléket (katt a linkre) 5 deka mákból készítsük, elég lesz, fél marék mazsola mehet bele. Bármilyen más tölteléket is tehetünk bele, pl. diós, gesztenyés (mmmm), csokis.

Herfstvakantie és a vénasszonyok

Ma nyílott (Alcea rosea)

Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy leírom, az őszi szünetet Magyarországon töltjük. Rettenetesen be vagyunk sózva. Most már inkább azon aggódom (mert azt mindig kell), milyen lesz látnom őket, és újra eljönni. Az általam sokat magasztalt "gyökértelenség" és "világpolgárság" árnyoldalairól tuti, hogy lesznek még fejezetek az Életkertben.

Tavaszi idővel indul a herfstvakantie, így egész nap a kertben babráltunk. Kipucoltam, és elültettük az összes virághagymát. Tulipánok, muscari, nárcisz. Erwin született kertész. Érdekli, szívesen babrál a növényekkel és a földdel. Kis farmer :)

A babával játszott, először szétszedte, majd anatómiai vizsgálatnak vetette alá. "Hát ezek meg mik? Ezek a púpok itt elől?" - kérdezte szemöldökét ráncolva, a Barbie cicijét megtalálván. 

A rend kedvéért: vadszőlő update! Jelentem, piroslik. Az utcában a legtöbb már lehullatta levelét. 

Közös nevező

Marjan pótmami - a mosolyától eltekintve - rezzenéstelen arccal fogadta a legutóbbi, hétfő+péntek beosztást, és mikor az áron jajongtam, adott egy komoly kedvezményt. Konkrétan az 5.75 eurós óradíj helyett 4.15-öt kell fizetnem, amiből ő 3 eurós óradíjat fog kapni a 4.60 helyett. A megbeszélésünk után vásárolni, majd templomba készülődött. Ateistaként is el kell ismernem, ilyen keresztény jócselekedeteket legtöbbször a vallásos embertársaimnál tapasztalok. Tehát a gyerekfelügyelet - kipipálva!

Erwin beceneveket osztogatott. Így lett ő Káposztamanó, én Padlizsán Mimi, lányzó Gömbölykörte, apa pedig Rizs Felügyelő. :) 

Minden ajándékot megvettem, egész nap csak rohantam,.vonszoltam Erwint magam után a boltokba, kertészetbe. Délután Jannie-ék eljöttek a kutyákért. Most este 8 van, de úgy ülünk itt, mint két zombi. Gyerekek egy órája alszanak. Egy intenzív ízű, buja, gyümölcsös-rumos teát kortyolgatunk, mellé egy db maradék almás-kókuszos, kissé már fonnyadt muffint turbóztam fel baracklekvárral és aszalt gyümikkel, desszert gyanánt.

Egy belvárosi, indiai étterem felszolgálót keres. Felhívtam, pedig csak az őszi szünet után tudok személyesen is jelentkezni. A bácsi tényleg indiai, olllyan akcentussal, hogy minden érzékszervemmel feszülten hallgattam, hogy megértsem. (A "Tele2", azaz "teletvé" nála "telletule". Na így írd le az email-címét.) Elküldtem az önéletrajzom, azt' majd meglátjuk.

Agatha Christie, és elteszem magam holnapra.

Kutyák, Após, Appelscha

(Ki)készülődés

Abnormális sebességre váltott az élet, napszakonként ír újra fejezeteket. Ma a suli és a gyerekfelügyelet volt soron. Végre sikerült kisakkozni és elintézni Erwin oviját és családi napközijét, találtam csütörtökre pótmamit, tegnap voltam is nála terepszemlén. Holnap írjuk a szerződést a közvetítővel. Erre ma délután kiderült, hogy...

De először a suli. Ma volt az interjúm és szintfelmérőm, röpke másfél óra. És én az angol nyelvvizsgától parázom, na ez a múlté, már ezért megérte. Írásbeli feladatok, elbeszélgetés, szövegértés, képességfelmérés (IQ-szerű teszt). Különböző szintű vizsgák vannak, az NT1 a középiskolai szint, az NT2 a főiskolai, ez az utóbbi lenne a cél. A hölgy - és az eredményem - szerint most vagyok az NT1 szintjén. Megsúgta, jövőre indítják az egyetemi szintet, és zárójelben azt célozzuk meg, ha valóban elindul a program. Fél évre írt be, áprilisban lesz az NT2 vizsga. Heti 3 nap, de NEM k-sz-cs, hanem h-k-p!!!!! Majd lefordultam a székről. Hebegtem-habogtam. Okt. 29-én kezdhetnék - és nincs gyerekfelügyelet sem hétfőre, sem péntekre. 

Hazaszédelegtem, és bejött a képbe a Férj, aki a helyzethez egyáltalán nem illő nyugalommal vette tudomásul az újabb átszervezést, és az ezzel járó kiadásokat. Akkor majd heti kétszer megy Marjanhoz (pótmami) Erwin, úgyis szeret ott lenni, és azt még ki tudjuk fizetni. Ezzel lezárta a témát, és agyondicsért, hogy milyen ügyes voltam. Olyan ő, mint azok az alátámasztó karók, amivel a gyümölcstől roskadozó fák ágait óvják attól, hogy letörjön a súly alatt. 

Mindezzel egyidőben mentálisan készülök a szombati nagy útra. Kizárólag a család miatt megyek vissza Magyarországra. Ha ők itt lennének, nagy ívben elkerülném még a gondolatát is. Sosem voltam az a kimondott honleány, és az utolsó hónapok kínlódásai végképp elfordítottak ettől a balsorsú országtól és nemzettől. A legjobban Szőlőstől félek. (Félek!) Akkor nem volt időm sajnálni magam, csak itt vettem észre az ősz hajszálakat, rám-rámtörtek bőgéshullámok, és a felismerés, hogy totál kikészültem abban az átkozott szellemházban, bizonytalanságban, közhangulatban, szétzilált, önmagát (reménytelenül) kereső társadalomban. Mindemellett izgatottan várom, várjuk a hétvégét. Már megvan az ajándékok első fele, holnap veszem a többit, és a kutyusok is holnap költöznek Drachtenbe... Femke két ilyen bohócot kap öreg napjaira :)

(Képek: Google)

  

Krokodilhami

Erwin kifogyhatatlan forrása a nyelvújítási gyöngyszemeknek, és mostanában a találó, beszélő, hangfestő neveknek. Például a kedvenc autóit is elkeresztelte: a versenyautó Rumbi, a rozoga sárga traktor a Kukamester, a zöld traktor a Csuda névre hallgat. Nem értem, hogy bírja Michelle nevetés nélkül, mikor együtt játszanak, állítása szerint már hozzászokott ezekhez. Bár amikor a sárkány a Katicabogár nevet kapta, már ő is szakadt a nevetéstől. A zord időre való tekintettel télies egytálételt főztem mára, ami inkább főzelék, mint leves, és nem erwtensoep, annak nem hívhattam. A fiókát azonban nem lehetett zavarba hozni, azonnal kivágta: krokodilhami! Talán a színe inspirálta? Mert akkor még nem tudhatta, hogy krokodilokat megszégyenítő étvággyal esünk majd neki este, a kirándulás és a forró fürdő után.

500 g zöld felesborsó

2 nagy paszternák, vagy berlini fehérrépa

bő 1/2 kg sárgarépa (ld. megjegyzés legalul)

1/2 kg zeller 

némi zellerlevél

800 g sütőkolbász

1 nagy vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

5 babérlevél

1 ek csombor

1 tk kakukkfű

1 kaliforniai paprika - tálaláshoz

Leves, tehát este megfőzzük, másnap megesszük. A felesborsót beáztatjuk néhány órára, a vizet gyakran cseréljük, hogy a szaponin kiázzon. A sütőkolbászt megszurkáljuk, nehéz vaslábosban hirtelen kisütjük, kiemeljük, a kisült zsiradékon a kockázott hagymát megfuttatjuk, fokit egészben hozzáadjuk. A répákat nagy darabokban, mérettől függően akár csak felezve beledobjuk, a zellert is nagy hasábokra vágjuk, mehet bele az is, só, bors, többi fűszer, majd kevergetjük a forró zsiradékon, hadd szabaduljanak fel az ízek. Belekeverjük a borsót, felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje. Felforraljuk, majd csendesen gyöngyöztetjük, a habot szedegessük le (szaponin...), majd mikor majdnem puha a répa, a közben felkarikázott, félkész kolbászt is hozzáadjuk és készre főzzük. A borsó pépesre fő, a zöldségek puhák legyenek. Tegyük el másnapig. Tálalás előtt valószínűleg higítani kell, esetleg utánsózni. A paprikát kockázzuk fel, külön tálkába tegyük. Egy egyszerű, gyors lenmaglepényke lehet a kísérője, de magában is elég laktató. 

(Lepényke: 150 g lenmag + 50 g szezám őrölve, fél marék napraforgómag egészben, 3 tojás, víz, 2 gerezd foki, só, bors, oregánó. Összekever, serpenyőben, forró zsiradékon, kis adagokban kisüt, kész.)

Répa: Most van a winterpeen szezonja, ez hatalmas, édes sárgarépa, földesen árulják mindenhol. Legfinomabb répa, amit kóstoltam, kiváló minőség. A sima répa, wortel, itt szép tiszta, előrecsomagolt. Van persze bébirépa (sose veszek), és bospeen, ami a vékony, zöldjével kapható, csokorba kötött újrépa. Sokan szeretik, szerintem ízetlen. A winterpeen répából ebbe kettőt tettem, 60-65 deka volt pucolva.

  

Ilyen jót kirándultunk ma!

Magáért beszél, ugye? Tele élettel, ez a lányzó. A szokásos zord időben, esőben, szélben barangoltunk, kutyáztunk, (fáztunk... a szerk.), s ő egész végig futott, kúszott, mászott, meg az apjával hülyéskedett. Mutatja is rendszeresen a példát, hogyan kell gyereknek lenni!

Hát így. Itt kb. nyakig volt sáros, csak jóindulatú a kamera, pedig lesz dolga a mosógépnek. Találtunk fakalyibát:

És sok-sok gombát, mint ezt a szépséges öööööö.... Lactarius példányt (??). Kezdő gombász vagyok még, ez egy új szerelem.

, 

Ezt a terjedelmes beszámolót már vagy két órája írom, teljesen elvesztem a ma esti filmben, Dreamgirls, szigorúan nőneműeknek. (Férj lenn laptopozik, háborús játékkal.) Sajnálom is, hogy csak egy egyszerű sárgabarackos kókuszfelfújttal kucorodtam a tévé elé, sürgősen kreálnom kell egy jó csokifagyit, sok mogyival, dióval, csokidarabokkal, hasonló alkalmakra. Tegnap is "munkáztam" ám (gyerekszáj), lassú volt, már érezhető a téli halál. Csináltam szenyókat is, és eladtam tölcséres fagyit. A fagyikanalat külön művészet kezelni. Lianne lassan beköltözik (nem bánom!!), pénteken este 10-ig itt volt,  a Harry Potter 2-t nézték, aztán tegnap is egész délután, akkor M. szobáját tették rendbe olyan alaposan, ahogyan én sosem. Liannéban külön érték, hogy igen jó fej ősökkel rendelkezik, akik néha ittfelejtik magukat egy kávéra és hozzávaló röhögésre. 

Felteszem a mai receptet, aztán elteszem magam holnapra, könyvtárazni megyek, és ahhoz erő kell. Irrrrrtó pörgős volt múltkor, 3-an alig bírtuk. Jóccakát!

Fahéjkrémes pite

Gyümölcs nélküli sütire vágytam. Homályosan emlékeztem egy képre valamelyik szakácskönyvemből a sok közül, egy fahéjtöltelékes nyitott pitére, ami tökéletesen passzolna a kardamomos kávémhoz. Átlapoztam az összes ilyen témájú könyvem, ám a fahéjtortának híre-hamva sem volt, így valószínűleg az elajándékozott könyveim egyikében szerepel. Mivel a receptet úgyis át kellett volna dolgoznom, a további keresés helyett inkább megírtam. Meg persze megsütöttem, és tényleg megy a termogenizált kávémhoz, az őszi estékhez, a gyerekzsivajhoz, a csendhez...

Tészta:
125 g kókusz
75 g szezám
50 g zabpehelyliszt (vagy darált mandula)
2 ek ghí (vagy vaj, vagy kókuszzsír)
2 + 1 tojás (a tészta állaga dönti el)
10 csepp stevia
1/2 kk vaníliaőrlemény

Töltelék:
100 g magozott datolya
1 marék dió (vagy pekándió)
1/2 liter sűrű kókusztej (vagy 200 g kókuszkrém + víz)
2 ek kókuszzsír
2 ek Beerenburgh (nektek rum)
15 csepp stevia
4 tojás
3 tk fahéj
1/2 kk kardamom
pici 85%-os csokoládé

A tésztához való magvakat megőröljük. A tojásokat (2 db) felverjük, a steviát belecsepegtetjük, a vaníliát belekeverjük, az egészet a magvakhoz adjuk. Ha a ghí kemény, reszeljük bele, ha puha, gyúrjuk hozzá. A tésztát jól átgyúrjuk, hűtőbe tesszük, lehetőség szerint akár egy napra is. Felhasználás előtt átgyúrjuk, és ha morzsalékos, szétesik, még egy tojást hozzágyúrunk. Két sütőpapír között deszkán, sodrófával körlapot nyújtunk belőle, a papírok belső (tésztával érintkező) felületét pici olívaolajjal célszerű megkenni, akkor biztosan nem ragad a tészta. A felső sütőpapírt lehúzzuk róla. Az alsóval együtt kerámia sütőedénybe, vagy hullámos szélű gyümölcstorta-formába illesztjük, pereme is legyen. (Az én edényem 22 cm átmérőjű, ahhoz nyújtottam a tésztát, a papírokkal nagyon egyszerű.) 170 fokon 10 percig elősütjük. Nehezék nem kell rá, sütőpor híján lapos marad.
A krémhez felmelegítjük a kókusztejet, a tűzről levéve beletesszük a többi hozzávalót, a tojásokat kézi habverővel keverjük bele. A datolyát felaprózzuk, pici vízzel felmelegítjük, botmixerrel pépesítjük. A diót durvára vágjuk-törjük, száraz serpenyőben megpirítjuk. Az elősütött tésztára simítjuk a datolyapépet, rászórjuk a diót, ráöntjük a krémet, 170 (légkev.) fokon 40 percig sütjük. A sütőből kivéve kicsit pihentetjük, majd gőz fölött olvasztott csokival díszítjük (kiskanál segítségével, csak lazán). Teljesen kihűtve szeleteljük.

Tipp: gyümivel dúsíthatjuk, ha nagyon nem bírjuk nélküle, szeder kiválóan megy hozzá. A datolyapüré is kiváltható jóféle bogyósgyümölcs-dzsemmel (szeder, erdei gyümi, cukormentes pl. St.Dalfour).

Őszi séta

Mint mondottam, kutyaséta közben nem fényképezek. Nincs ugyanis annyi kezem és szemem. Dummy-dobálás, Erwinnel való foglalkozás, botok, levelek, makkok, kavicsok és egyéb természetadta - és "anyamégeztiiiiiiiiis"-fontosságú - kincsek rendszerezése, egyik kutya erre, másik arra... A mai napsütéses, fagyos reggelen viszont távozóban magamhoz kaptam a telefonom, és azzal mégis lőttem néhányat, mert ezt be kell hoznom az Életkertbe. Ez a PARK. Talán említettem már,.mennyire szeretek itt lakni. No ennek az igen szimpatikus környéknek a bája, zöldje, otthonossága ezen a füves-cserjés területen kulminál. Napi kétszer megyek ki a kutyákkal, és nem tudok ráunni, mindig mutat valami újat és szépet, amire rácsodálkozhatunk.

Az egyik zöld kapu

Kutyafürdő

Gyűjtőkörúton

Van hely futni!

A kis hátizsákba gyömöszölt levelek itthon átalakulnak: lepréseljük őket, és ha anyának van egy kis szabadideje, és képes egy helyben maradni,  ilyen kis csodák készülnek belőlük. Ezt a sünis-madaras remekművet Oma szülinapjára ragasztottuk. 

Szombati munka

Még fizut is kaptam :) Kézbe, vagy zsebbe, ahogy tetszik, elvégre pincérkedésről beszélünk, de most így is jó. És őszintén szólva, meg is érdemlem a zsebpénzem. Húúú de elfáradtam! Egy belvárosi kávé-fagyi hely, a Casa del Gelato tulaja, Maria keresett meg, (náluk is hagytam egy önéletrajzot), és abban egyeztünk meg, hogy ma a délutános műszakot ledolgozom tréning gyanánt. Aztán majd meglátjuk.

A menün számtalan fagyikehely, kávéféleségek, ilyen-olyan szenyók, és némi melegétel (tészták) szerepel. Maga a munka polipoknak való, bár 8 kar sem elég a csúcsidőben. Csináltam én mindent. Kávékat, rendelésfelvételt, felszolgálást, mosogatást, mindezt hollandul - ez volt benne a legnehezebb. Volt asztalom, ahol a régi reflexek előjöttek és angolul kezdtem a mondókám. A műszak du. 1-6-ig tartott, aztán némi takarítás után Maria lakrészébe kellett mennem, ott végülis megbeszéltük, hogy mindenkinek tetszett minden. Nekem a munka - borzasztóan hiányzott -, nekik az, hogy minden munkafolyamatba belekóstoltam, nem ijedtem meg, csináltam, pedig hibáztam ám sokat, és a tejet egyszer sem sikerült jól felgőzölnöm a kb. 50 cappuccino kotyvasztása során. De szombaton a délutános műszakra visszavárnak. 44 eurót kaptam. Hazáig vigyorogtam.

 44 euróval közelebb jött az első szemeszterem.

Itthon pedig a lehető legjobban zártuk a napot. Épp akkor jöttek meg Greetje-ék (Lianne+család) Michelle-lel, mikor az utcánkba értem. Szuper napjuk volt, először a lovardában, majd abban a vidámparkban, amiért M. már rágta egy ideje a fülünket, és most a legjobb barátnővel mulathatta végig. Képek is lesznek erről! Együtt jöttünk át hozzánk, az egész család bejött, gyerekek föl még egy utsót játszani, mi meg leültünk kávézni, dumcsizni, élménybeszámolni. Annyira jó fejek, olyan "egyszerű emberek", nem pejoratív értelemben! Semmi formalitás, őszinték, közvetlenek, állatszeretők. Miután hazamentek (Lianne majdnem ittmaradt, érik már az ittalvás), befaltuk a csalánleves maradékát és még palacsinta is volt, aztán megszólalni sem tudtam már nagyon. Most a hétfőt várom, a könyvtárat, egy másfajta kihívást. Jó éjszakát mindenkinek! 

Képek: Google

Pörgés

Hétfő: sulikönyvtár 
Kedd: nyelvsuli
Szerda: nyelvsuli
Csüt: nyelvsuli
Péntek: lovarda
Szombat: M U N K A
Vasárnap: micsoda, még erre is írnom kell valamit?!?

A könyvtárazást ilyen félmosolyfélével várom, csupán a 4., 5., 7., és 8. osztályt kell kiszolgálnunk 1 óra alatt. A nyelviskolám még nem indult be, addigis a gyerekfelügyeletet intézem lázasan, és jelentem, Erwint sikerült keddre is benyomni az oviba!! Ez naaagy szó, és köszönet érte a rendkívül empatikus hölgynek, aki a várólista elejére tett minket! Okt. 30-tól kezdhet. Már csak a csütörtököt kell a házi napközivel megoldani, van rá egy hét, szóval hajrá. Muszáj volt a kinderopvang helyett ilyen színes megoldásokat improvizálni, mert havi 350 euróért vállalnák Erwint, no comment. Pénteki lovarda egész délutános progi, mint eddig. Lianne, a másik lányom is állandó résztvevő. Mai lovaglás után Lianne ittmaradt vacsorára. Holnap az ő szintfelmérője lesz az Eswalban, Michelle-t is viszik, és utána egész délutánra az egyik vidámparkba is, ez meglepi lesz nekik! Szombaton igen, dógozni megyek, erről szívesebben írnék bővebben holnap, első tréningem után. Ez lenne az őszi szünet utáni heti beosztásom. Tarkabarka, kapkodós, tanulós, munkázós!

Na így már jobban szeretem! :)))

A nyugalom szigetén

Csalános zellerkrémleves

Hideg őszi estéken melengető, telt ízű krémleves, ami van olyan finom, mint egészséges! Végre itt a zellergumó-szezon: gyerekfej nagyságú, egyszerre friss, földízű és édes gyökérzöldségem sohasem fás vagy odvas, sokoldalúan felhasználható. A csalán gyűjtése és előkészítése pedig csak elhatározás kérdése. Ezt a nagyszatyornyi adagot zuhogó esőben gyűjtöttem az erdőben az esőkabátos, pocsolyában tocsogó fiammal. A szárazás is gyerekbarát tevékenység: végig a konyhában játszott, könyvet nézegetett, beszélgettünk, énekeltünk. A levesből két ilyen adagot evett (ld. kép), még a hajdinapalacsinták előtt :)  A leveseket mindig az előző este főzöm, hogy összeérjenek az ízek. Ezt a csalán miatt két lépésben kellett készíteni - ezért a hosszú leírás -, ugyanis a csalánt a nitrátképződés miatt maximum egyszer melegíthetjük újra.

1 kg zellergumó (tisztított súly)
300 g friss csalán
2 fehérrépa ("berlini fehér", vagy paszternák)
1 nagy vöröshagyma
4 gerezd fokhagyma
200 g kókuszkrém, vagy 1 doboz (400 g) kókusztej 
2 ek kókuszzsír
10-12 db kelbimbó (elhagyható, ha nincs épp a hűtőben)
500 g csontos, bőrös csirkehús, pl. felsőcomb
petrezselyem, zellerlevél
szerecsendió
só, bors

Este kezdjünk hozzá, másnap mindig finomabb! Egy jókora lábosban melegítsük fel a kókuszzsírt, és a nagyobb kockákra, hasábokra vágott zellert futtassuk meg rajta. Adjuk hozzá az ugyancsak nagy darabokra vágott hagymát. Nem kell finomkodni, úgyis pépesítjük a végén. Dobjuk bele egészben a foki gerezdeket, és a nagy darabokra vágott fehérrépát. Kevergessük egy darabig, a zöldségek ízletesebbek, ha zsiradékon kicsit megpirítjuk őket. Adjuk hozzá a csirkehúst, ami szárny is lehet, de a felsőcombokon sok hús is van, azt is kicsit futtassuk meg, pároljuk együtt a zöldségekkel, majd sózzuk, borsozzuk és öntsük fel annyi vízzel, hogy ellepje. Adjuk hozzá a zeller- és petrusleveleket, jó sokat, és hagyjuk felforrni. Ekkor mehet bele a kókuszkrém. (Ha kókusztejjel főzzük, akkor annyival kevesebb víz kell!) Jól elkeverjük, takarékra vesszük, békén hagyjuk vagy 1 órát, hadd puhuljon. Ha elkészült, tegyük el másnapra.
Tálalás (nálunk vacsi) előtt a csalánt alaposan megmossuk, leszárazzuk. Ehhez a művelethez tegyünk szabaddá egy napszakot, pl. előző este, ha kevésbé béketűrő a gyerek. A szárak, levélnyelek is ehetők, de keményebbek, szúrósabbak maradnak, érdemes megválni tőlük. Sima háztartási gumikesztyű már elegendő védelmet nyújt. A levesből kivesszük a húst, lassú tűzön felmelegítjük, hozzáadjuk a leveleket, és addig gyöngyöztetjük, míg teljesen meg nem puhulnak, fonnyadnak a levelek. Ekkor már egyáltalán nem csípnek, csodálatos aromát adnak a levesünknek. Levesszük a tűzről, botmixerrel pépesítjük. A husit leszedjük a csontról, kis darabkákra vágjuk, a krémlevesbe keverjük. Ha kell, utánsózzuk és -borsozzuk, esetleg higítjuk. Friss petrezselyemmel megszórva tálaljuk.

Tipp: egy ilyen kiadós (zeller, kókusztej, hús...) leves után nekem pogi (katt a linkre receptért) vagy hajdinapalacsinta, esetleg egy egyszerű almás piskóta esik a legjobban. 
Legjobb, ha nincs maradék! Ha van (nálam mindig), csak egyszer melegítsük újra!    

Családi tükör

Szombaton a Hazelhoff-dinasztia (no joking) idei összejövetelére voltunk hivatalosak. A családi alapítvány rendszeresen összehívja a rokonságot a világ minden tájáról, hogy a családfakutatás legfrissebb híreit, eredményeit megosszák egymással, és hogy egyszerűen csak találkozzanak, együtt legyenek. Vagy megismerkedjenek, mert ekkora família tagjai jó, ha tudnak egymás létezéséről, a kapcsolatot nyilván nem napi szinten tartják. A mostani családi napon Németországból is jött egy család, idősebb emberek érdekes történetekkel; maga a név (ami alapján a családfakutatás és nyilvántartás történik) is onnan származik, Dortmund és Borken környékéről. Nyolcszáz évre visszamenőleg göngyölítették fel a kusza, szerteágazó szálakat. Ez aprólékos, alapos kutatómunkát igényel, utazásokkal, levéltárak megkeresésével, nemzetközi levelezésekkel. Mindez egyik központi figurája az apósom. A két vaskos Hazelhoff-könyv, és a periodikusan megjelenő Haselhoff Bulletin c., a kutatásokat és családi érdekességeket bemutató újság egyik szerzője és szerkesztője, és ezeken a napokon igen szórakoztató előadó. 

Az egésznapos rendezvény keretében, az előadások és a koffie után a "de Borg" nevű kastélyba kalauzoltak el minket "idegenvezetőink" (100 ember, 4 csoportra osztva, remek szervezés). A Borg régen egy uradalom volt, ahol a Haselhoffok fontos szerepet töltöttek be. A helyi templom sírkertje is őrzi a felmenők emlékét. 

Az oviban Erwinék a család és az otthon témát dolgozzák fel sok dallal, játékkal, mesével. Kaptunk 1-1 széles keretű tükröt (köszi, IKEA). A közepén van a tükörbe néző gyermek, a keretet mindenki ízlés szerint feldíszítette. Eljátszottam vele egy jó ideig, de ez egy szívet melengető projekt volt. Még az oviban van a mű, de visszakapjuk majd, már keresem neki a helyet.

Vasárnap még anyós szülinapját is ünnepeltük, az már jóval nyugisabb volt a szombati program után. Itt megjegyezném, hogy én speciel nem vettem fel a Férj nevét (merthogy nekem már van nevem, minek másik?...), és bár tetszett a hétvégi családozás, a legjobban mégis hétfő este éreztem magam, amikor 3 órát trécseltem Susan-nel és Meghan-nel, angolul. És mennyit nevettünk a hollandokon... :) 

Bolondok :)