Quinoa paradicsommal és kurkumával

Csodálatos gasztroirodalmat, egy dél-afrikai ízutazást olvasgatva, és a képekben gyönyörködve esett a választásom egy könnyen elkészíthető, kevés alapanyagból álló köretre. Az eredeti recept búzatöretből, paradicsomból, hagymából és kurkumából áll. Mivel az amúgy igen drága EkoPlazában féláras volt a quinoa, ráadásul a vörös quinoával dúsított verzió, a Lidl-ben meg olcsó natúr kesudiót találtam, saját ízlésemre szabtam a dél-afrikai specialitást.

250 g quinoa (natúr, vagy quinoa-mix)
4 paradicsom
1 ek ghee (vagy vaj)
50 g húsos szalonna (elhagyható)
1 vöröshagyma
4 gerezd fokhagyma
1/2 piros kaliforniai paprika (vagy pritaminpaprika, vagy kápia)
1 ek kurkuma
1 csapott ek őrölt pirospaprika
1 csokor friss oregano (vagy 1 ek szárított)
2-3 ágacska friss rozmaring (vagy 1 kk szárított)
1 tk bazsalikom
só, bors
100 g natúr kesudió

A quinoát megfőzzük (ld. csomagolás). A ghee-t felhevítjük, a szalonnakockákat beleforgatjuk, a felkockázott hagymát is. Takarékon üvegesre pároljuk. Hozzáadjuk a felaprózott fokhagymát és a kis kockákra vágott paprikát, tovább pároljuk. A parikat meghámozzuk (forró vízbe dobjuk, hideg vízzel hűtjük, így könnyen lejön), felvágjuk, botmixerrel egyneművé pépesítjük. (A lányom legalábbis máshogy nem eszi meg.) Mikor a paprika és a hagyma szinte elolvadt, a paradicsomot hozzáöntjük, megfűszerezzük a fenti lista szerint és takarékon főzögetjük, jó szószosra, kb. 15 percig. A kesudiót száraz serpenyőben megpirítjuk, és vagy megőröljük, vagy késsel felaprózzuk. Őrölve jobban sürít, darabolva jobban ropog. A szószt levesszük a tűzről, a kesut és a quinoát belekeverjük, egész kesuszemeket is tehetünk bele, és tálaljuk. Rendkívül kiadós, egytálétel is lehet. Húsok kiváló körete, de a zöldet szinte hívja maga mellé. Mi olívaolajon megfuttatott cukkinikarikákkal ettük, egy egyszerű de nagyszerű (kívül ropogós, belül szaftos) sült csirkecomb mellé.

Vizsgahelyzetek

Nincs semmi új a Nap alatt. Alvásmegvonás, könyvek, írás és írás és írás, kellő idegeskedés - igen, már megint egy vizsga. 

A vizsgával pedig lezárult egy intenzív időszak: a holland iskolám. A hétfő-kedd-péntek, a csoportom, a tanáraim, s a sok gyakorlás, a rengeteg tananyag ápr.24-én megpróbáltatott és véget ért. Hadd ne merüljek a részletekbe, álljon itt csak annyi, hogy nehéz volt, és korántsem biztos, hogy mind a négy részvizsgám sikerült. 

Zwolle, vizsga, kacsa - az ebédszünetben

Bár bejárhatok még, amíg az eredményem várom, de szinte kinéztek a csoportból, amikor bementem élménybeszámolni, merthogy biztos van jobb dolgom is, mint ott ülni. Hát öööö.... Hazajöttem, elég furán kezdtem érezni magam (ez soha nem vezet jóra), és a készülő lelki vihart megelőzendő, este már körbe is vettem magam néhány vaskos bioszkönyvvel, meg kerestem egy angol szaknyelvi vizsgát (a Georgikonon, persze), összeállítottam magamnak egy vizsgarend-tervet, és megnyugodtam: az élet megy tovább.

Barátkozás a Kinderboerderij-ban
("kinderbúrderáj" kb. gyerekfarm)

Az élet megy tovább

Régi barátok

Eközben öt különböző szintű és tartalmú önéletrajzzal keresek munkát, és az újságban inkább átugrom a gazdasági híreket. Elég egy pillantás a grafikonokra: a monoton növekvő úgyis a munkanélküliség, a monoton csökkenő meg a kibocsátás. Már az is eredmény, hogy Férj hétfőn és kedden is 2. körbe megy két céghez, ez 10 évet fiatalított rajta. Talán újra élni meg beszélni kezd, HA... 

Macim és pacim

A Georgikon visszavár. Az első tárgy, amibe belevetettem magam, az Állattan. Mi más?... Elhinni még nem... Én még azt sem mertem elhinni, amikor felvettek, és ott ültem a padban, és azt hallgattam, ami érdekel. Ami a legjobban... Ez egy teher. Amolyan "nagy lehetőség", amit ha most elszúrok, elszáll, miattam. A tananyag azóta sem lett könnyebb, sem kevesebb, de a mélyvíz tart fenn. Lebegni csak abban lehet. 

Mákos kocka

Kedvenc alapanyagom, ha sütiről van szó. Anyu küldött utánpótlást postán, így kénytelen voltam sütni... ah, szegény én! Szeletsüteményt akartam, sok mákkal, és sárgabarackkal - de ez utóbbi híján almával raktam ki a tetejét. 

100 g szezámmag
50 g gesztenyeliszt
100 + 50 g kókusz
100 g datolya
2 tojás
1 kk sütőpor
csipet só, bors

250 g mák
1 marék mazsola
15 csepp stevia
1/2 citrom héja
kb. 4 dl sűrű kókusztej (én kókuszkrémből főztem)
1 púpos ek kókuszzsír
3-4 alma, vagy ha van, sárgabarack bőven

A szezámot és 100 g kókuszt megőrlünk, a gesztenyeliszttel, kókuszreszelékkel, sütőporral, sóval és borssal összekeverjük. A datolyát felvagdaljuk, pici vízzel, rövid ideig főzzük, hogy megpuhuljon, botmixerrel pépesítjük, és a lisztkeverékhez adjuk. Hozzáadjuk a tojásokat, jól elkeverjük, gyúrjuk, majd két sütőpapír között sodrófával kb. 5 mm vastagságú lappá nyújtjuk. 175 fokon 18-20 percig sütjük.
Közben a mákot megdaráljuk (én 2 kiskanál nyírfacukorral, hogy jobban vigye a daráló), a kókusztejet megmelegítjük, a kókuszzsírt, a mákot és a mazsolát belekeverjük, sűrű pépet főzünk. A tűzről levéve citromhéjat reszelünk bele, és ízlés szerint édesítjük. (Ha vki a szuper "santen" kókuszkrémtömböt használja, mint én, akkor az egész 200 g-os tömb kell, a rajta lévő kókuszzsírral együtt.) Az almákat meghámozzuk, vékonyra szeleteljük.
A majdnem átsült tésztalapot kivesszük a sütőből, rásimítjuk a mákot, tetejét kirakjuk az almával, visszatoljuk a sütőbe, és további 20-25 percig, az alma puhulásáig sütjük.

Érdemes este sütni és másnap enni, jót tesz neki, ha hagyjuk összeérni az ízeket!
Alig várom, hogy sárgabarackkal is megsüssem!

Ballooerveld

És vizsgaláz.

Meg talán vége a télnek! Két napja már, hogy a sícucc nélkül bicózom, bár ma a rend kedvéért már megint felfújt a szél a járdára.

Hétvégén Balloo, a tavaszias (tehát fagypont feletti) idő örömére. Láthattuk volna előre, hogy Drenthe népességének jelentős hányada hasonlóképp gondolkodik. Mint egy óvoda, annyi gyerek, és csak meneteltek a homokban a lelkes kirándulók, mint a birkák, hogy az igazi birkanyájat megtalálják, meg hogy végre lélegezzenek (és ne fagyjon szét a tüdejük).

Aztán elfáradtak és letelepedtek, a hangát nem lehetett látni tőlük, annyian ültek benne. Mi kitartóan küzdöttünk a minden irányból szembefújó széllel, és megérte: a gyönyörű, szeretett Balloo-m azzal lepett meg, hogy a juhnyáj kellős közepébe vezetett minket.

EZT AZ ÉLMÉNYT!!!

Meg a kutya!...

Épp a cigányság helyzetéről hallgatom Bolgár Györgyöt, meg perpil Lévai Katalint, és erről jut eszembe a mai kis közjáték. A bostoni robbantásokról beszéltük meg azt a keveset, amit tudunk, amikor Rita, a kedves, bájos, örökké mosolygó, okos kis osztálytársam szólt néhány szót az ő saját, iraki tapasztalatairól. Rita az egész családjával menekült ide egy éve, hogy mint keresztények, életben maradjanak. Azóta lelkesen integrálódnak, birkóznak a nyelvvel. Apuka fizikus, Rita is IT szakon volt egyetemista. Amit nekünk elmondott, úgy gondolom, tanítani kéne, de szó szerint. Azt, hogy nem is olyan régen moszlimok és keresztények békében éltek egymás mellett. A szeparatistákat mindkét valláshoz tartozók elítélték. A diktatúrát is. A közelmúltban indultak a szélsőséges terrorakciók a keresztények ellen. Amikor Nyugaton bármilyen moszlimokat sértő, vagy iszlámellenes cselekmény történik, azt az iraki keresztényeken torolják meg. Egyszer bosszúból, mert valahol Európában az iszlámot támadták, 13 keresztény templomot robbantottak fel Irakban. 

Ritáék családja azzal szembesült, új hazájuk nem fogadja őket olyan szívélyesen, ahogy azt várták. Az arab világ a Nyugat számára ugyanaz a misztikum, mint évszázadokkal ezelőtt. Ha arab, akkor moszlim, és ha moszlim, akkor terrorista. Ritát rendszeresen kérdik arról, hogyhogy nem hord fejkendőt. A felvilágosult nyugatiak félnek tőlük.

És akkor Rita elsírta magát.

Mint amikor a szürke, fenyegető felhő eltakarja a Napot...

Milyen világot hagyunk rájuk?...

Palacsintatorta

Egyszerű és nagyszerű: csoki és palacsinta! A recept igazából bármi lehet. Lényeg, hogy palacsintából és töltelékből álljon.

250 g lisztkeverék (aki amiből, én gesztenye- (50 g) és hajdinalisztből (200 g) )
6 tojás
kb. 1/2 l víz
kb. 1/2 dl (olíva)olaj
sütéshez kókuszzsír

180 g nagyon sötét csokoládé
2 ek nagyon jó minőségű kakaópor
4 dl sűrű kókusztej (én a szokásos kókuszkrémem használtam)
4 ek kókuszzsír 
igény szerint édesítő: sztívia, eritrit, xylit, kinek mi van
4 banán, felkarikázva
250 g (mélyhűtött) málna

Palacsintákat sütünk, kicsit vastagabbat, mint a szokásos feltekerendő verzió. A liszteket nyilván mindenki maga keveri, ízlés szerint. A krém összetevőit összemelegítjük, nem muszáj gőz fölött, én ezeket mindig kislábosban főzöm. Ilyen sok csokitól isteni, mély ízű masszát kapunk. Rétegezünk: palacsinta, krém, némi gyümi, palacsinta, krém...

Munkát, kenyeret!

Munkakeresés indul! Mármint részemről. Férj gyakorlatilag teljes munkaidőben munkát keres. Én meg teleírtam a werk.nl-t, (most az előbb), és várom a csodát. Őszintén szólva nem fűzök hozzá vérmes reményeket, annyit kínlódik most itt mindenki. De már a cv-t megírni hollandul, meg a "kifejtősöket", már az is izgalmas volt. Újra a munkapiacon! Végre! 

Mert ugye az iskolám a vége felé közeledik - és én gyanúsan nyugodt vagyok. (A rend kedvéért: a holland iskolám. A másik kettőről majd később.) Jövő héten már megyek a lezen és luisteren vizsgáimra. Hol vannak a próbavizsgák szövegei az újságokhoz képest, amiket rendszeresen olvasok?? A Trouw nívója után vhogy nem hiszem, hogy félnem kellene. A beszélős, írós vizsgától ugyan tartok, de az még messze(bb) van. És utána vége a sulinak, mehetek akár teljes munkaidőben is dolgozni. 

A "kenyeret" csak azért került a címbe, mert jól hangzik, és mert sütnöm kéne...

Nem állapot ez a munkanélküliség, Férj szörnyen kínlódik, emészti magát és szép lassan tönkremegy, a bankszámla meg apadozik, a magyar pióca társaságok, amiket még mindig pénzelünk, meg a vérünket is kiszívnák. A suliban mindenki munkanélküli, érthető, ezt a tempót munka mellett nem lehet bírni (bár ők lassabban haladnak). Csak az a szomorú, hogy igazából mindenki folyamatosan munkát keres. De majd én!!! Nekem sikerülni fog. (Kezdek olyan kába lenni, hogy ezt még el is hiszem.) 

(Képek: Google)

A punnyadtság okozója részben a kései óra: éjjel 1:20 van, részben a mai nap. Délelőtti jövés-menés után gyerekekkel elmentünk egy sportdélutánra M. iskolájának tornatermébe. Szerdánként mindenki számára nyitva áll, aki mozogni szeretne. Ma is M. volt a legaktívabb, meg én. Kosaraztam, szekrényugrottam, falat másztam (le is pottyantam), irtó jólesett! Aztán lányzóval bicó a városba, elvitt a lelkem színházba, a Péter és a farkas gyerekekre komponált előadására. Szuper volt. Minden suliban tananyagként vették, és a gyerekek vihettek egy kísérőt a bemutatóra. Élő klasszikus zene, remek előadás (mert volt egy mesélő), s a végén a helyi Drents dialektussal, Drenthe tartomány "himnuszával" a közönséget is megénekeltették.  

Traktorkiállítás

Ma a TT Hall, ami a mociversenypálya melletti fedett hodály, fiaink szívét melengető rendezvénynek adott otthont. A két család gyerektagjainak kb. kánaán, nekünk meg lazulás. Greetje, mint szakértő, körbevezetett és beavatott. Marha érdekes volt - ez most szó szerint, Greetje ugyanis egy tehénfarmon nőtt fel, és mindent tud, ami agrár. Nem tudtuk nem észrevenni, milyen kevés volt a nő ezen a szuper kiállításon. Barátnőm szerint az "igazi nőket" egy divatbemutató lehet, hogy jobban érdekelné. Sjoerd meg rávágta, hogy traktor helyett Zalando!! :)

Büszkén pózol az antik kombájn fontosságának tudatában

Minik és óriások

Örökké mosolygó Greetje, és Sjoerd, a családi fotós

Sikerült majdnem megállniuk a kép kedvéért

Csipkeverő néni épp azt magyarázza,
milyen könnyű a mestersége

Végül egy bűnrossz, mobilommal felvett videó a gőzgéprészlegről, ami nekem a kiállításról a legjobban tetszett. Pöfögő, kattogó, működő masinák, gyönyörűek. Belinkelek egy youtube-videót, ha Sjoerd is feltöltötte a saját felvételét.

Greetje tegnap volt szülinapos. Vasárnap tartotta a bulit, az egész családja ott volt, meg mi. Erről csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Hangulat, kedves emberek, és kaja egy hadseregre. Tegnap este, a lovarda meg a vacsi után is átugrottunk még egy kávéra. A kis kávé éjjel egykor már véget is ért :) A szomszédok is átjöttek, ők is kedvesek, és a kedvenc korosztályom Hollandiában, 60-70 év közöttiek. A gyerekek végül szó szerint egymás hegyén-hátán elaludtak. 

Ezt a virágot igazság szerint tőlük, Greetje-től és Sjoerd-tól kaptuk, ideköltözésünk első évfordulója alkalmából.