Cserkészlány

www.zwervers.nl

Előrebocsátom, képem nincs!! De élmény, az van. Michelle szombat óta hivatalos cserkészlány. Szombat este volt a beiktatása, felavatása, "installatie"-ja. Délelőtt ugye bement az erdőbe a szokásos cserkészgyűlésre ( = erdőben rohangálás, nyakig sárosan), majd este visszavittük a szertartásra. 

A dolog pikantériája az volt, hogy elkapott minket is a "buikgriep", na ezt a vírust/bacit nem szívesen látom viszont a szervezetünkben, de ezidáig kikerülhetetlennek bizonyult. Heveny rosszullét, majd hányás-fosás, már bocsánat, de hát ha egyszer így zajlik... Mi felnőttek kidőltünk, én igen látványosan, munkából hazatérvén, egy piros vödörbe, rövid, de intenzív haldoklás után... Aztán kicsit rendbeszedtem magam, és indultunk a cserkészek főhadiszállására az Asserbos-ba. (Megjegyzem, a gyerekek megúszták kisebb pocipanaszokkal és gyakori vécélátogatással. Én egy teljes napot koplaltam. Férj is gyengusz volt egy napig.)

A csapatszobában a lányzók nagy kondérból, a hosszú asztalnál megvacsoráztak, majd a csoportvezetők beterelték a felnőtteket egy teára (mi legalábbis azt szürcsölgettünk, Erwin közben jóízűen falatozott), és előkészítették a terepet a beiktatásra. Szülők kétoldalt leültetve, Akela (vezér) és segítői középen, nagy holland zászlót tartva, villany leo, kis ösvény mécsesekből kirakva... Nekem a törzsi dobok hiányoztak kicsit, de az illúzió így is hatásos volt. Az újoncokat egyenként hívták be. Michelle enyhén szólva megilletődött, szép kis arcán egyszerre égett az izgalom, az öröm és a félsz, ahogy végiglépdelt a fény útján. Akelához érve kezét becsületszó-pozícióba emelve elmondta a cserkészfogadalmat, felesküdött a jóra, és a külvilág felé fordulva remegő hangon biztosított minket arról, hogy számíthatunk rá. Csodálatos pillanat volt, büszkék vagyunk rá!

Nyolc ifjú cserkészlány és két vezető felavatása után háborgó pocim és egy félálomban lógó Erwin indulásra szólított minket - Michelle viszont ottmaradt táborozni! Kimentek még éjszaka a városba titkosügynököst játszani, a fekete táskát természetesen ő találta meg, aztán a csoportszobában hálózsákokban aludtak a földön, másnap kinn futkároztak délutánig. Hát nem irigylésre méltó?!? A főhadiszállást úgy kell elképzelni, mint egy baró klubházat, minden cserkészcsapatnak (több van, életkor és nem szerint) egy-egy kipingált, egyéni módon feldíszített, minden komforttól mentes szobával, van konyha is alapvető berendezéssel, színes folyosók, klotyók, "kötélszoba" a csomózáshoz, takarítási rend (lebukott, profin mosogat...), egyszóval maga a mennyország egy kalandvágyó gyereknek. Hogy mi mennyire irigyeljük!!! 

Természetesen minden táborba menni fog! 

(Képek: Google)

Olívás rizottó

Erwin szülinapja alkalmából vendégeket vártunk. Mostanában nincs időm sütni, így leginkább készen kapható finomságokra hagyatkoztam. Ettől annyira elszoktam, hogy pontosan dupla mennyiséget vettem mindenből, mint amennyit 10 ember elfogyasztott, pedig éhesek voltak. A maradékok (meg a dobozaik) betöltötték az egész hűtőt. Meg kellett tőlük szabadulni, ezért amit tudtam, belefőztem az épp aktuális vacsorába. Ilyen alapanyagokból készült ez az ízrobbanós rizottó is. (Megsúgom, egy "mezei" rizottóba ennyi olívát meg parit nem tettem volna, mert többe kerül, mint a hús...) 

250 g bacon

300 g pácolt zöld és fekete olívabogyó

100 g kockázott feta

165 g szárított paradicsom (olívaolajban volt eltéve az enyém)

500 g kápia paprika

250 g koktélparadicsom

500 g darált hús

1 jókora lilahagyma

4 gerezd fokhagyma

1 ek balzsamecet

1 ek kakukkfű

1 ek oregánó

350 g barna rizs

Nagy, mély serpenyőben kiolvasztjuk a kockákra/csíkokra vágott bacont, hozzáadjuk a kockázott lilahagymát, üvegesre pároljuk, beletesszük a fokhagymát és a darált húst, megpirítjuk, belekeverjük a rizst, fűszerezzük, felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje. Lefedjük, pároljuk. Közben kis kockákra vágjuk a paprikát és a szárított parit. A koktélparikat felezzük, meglocsoljuk a balzsamecettel. Mikor a rizs megpuhult (igény szerint persze adogassunk hozzá vizet, kevergessük néha), levehetjük a tűzről. Belekeverjük az olívát, a szárított parit, koktélparit, paprikát, fetát. Kis ideig állni hagyjuk, gyorsan újramelegítjük, hogy ne essenek össze benne a friss zöldségek, és azonnal tálaljuk. Orbitális mennyiség lett, de senki sem panaszkodott.

Ünnepeink

Új jeles napokkal gyarapodott a repertoár. Duál kultúrájú, többnyelvű családoknál ez így megy: jön a Sinterklaas, a Miki, a Jézuska, van Sint Maarten, Márton-napi liba, és mindenhol csurran-cseppen valamiféle ajándék. Legfontosabb ünnepünk:

ERWIN 3 ÉVES!

Munkában a fiúk:

Gépjárműparkunk állománya jelentősen megnövekedett

Közben megérkezett Sinterklaas is Spanyolországból. Mikulásunkkal áll szoros rokonságban az itteni jóságos öreg, legalábbis a személyét övező legendák eredetét illetően. Különbségek is vannak jócskán, Sint - mint említettem - a Mediterráneumról érkezik, hajóval, majd a szárazföldön - Michelle legnagyobb örömére - Americo nevű, fehér színű lovára ül. Segítője nem a krampusz, hanem Fekete Péter (Zwarte Piet). Hozzánk Assenbe tegnap (17-én) érkezett flottájával, színes karnevál kíséretében, 300 Fekete Péterrel! A belvárosba vezető főcsatorna (víz) partján várta őket a sok gyerek, a Péterek pepernoten-nel (édesség) tömték őket, aztán behajózott Sint és közvetlen kísérete, ezután szabadtéri buli, tánci-tánci. Liannéék családjával együtt mentünk az Intocht-ra (a bevonulásra), más ismerősökkel, osztálytársakkal is találkoztunk ott. 

Hajóskapitány és vízi Zwarte Piet-ek.
Sinterklaas fotóm nincs! Izgalmamban
nem kattintgattam, mikor behajózott...

Elengedhetetlen!

Barátném, Greetje

Este cipők kikészítése (itt is!), a pacinak répa és széna is járt, a gyerekek remegtek az izgalomtól. Kora reggel boldogan berontottak a hálóba, hozták fel a cipőket - az enyémet is, amit a vicc és a hitelesség kedvéért kitettem az övék mellé, és - láss csodát! Mindháromban volt ajándék! Michelle hiánypótló kesztyűt, Erwin zoknikat kapott (nagyon örültek nekik), én pedig Catan Telepesei kártyajátékot :) Az ajándékozási periódus dec.5-ig tart, aznap este kapják a gyerekek a legnagyobb ajándékot, mint ahogy a magyar gyerekek karácsonykor.

 . 

M-ék osztálya. Ő piros-fehér-zöld lampiont készített

November 11-én Sint Maarten napja volt, azaz Márton-nap, lámpásokkal, liba nélkül. A gyerekek papírból készítik a lámpásaikat a suliban, majd este gyűjtőkörútra indulnak, Halloween-módra, de beöltözés helyett dalokkal. Liannéval és Greetjével együtt bejártuk a környéket, a gyerekek zsáknyi édességgel gazdagodtak (azonnali einstand hazaérkezés után), meg egy újabb élménnyel. Márton tiszteletére otthonról hozott, isteni libazsírral kentük meg kenyerünket.

Számomra kedves lampion-show az egyik
felsős osztály  remekműveivel

A méhkas - másik felsős osztály lampionjai. A suliban
lampionkiállítás volt Márton-nap előtt

Volt még egy sulis esemény, bár az nem ünnep: a Maandshow, azaz "a hónap előadása". Egy musicalt adott elő Michelle-ék osztálya, ő is szólózott. Képek csak Sjoerd (Lianne apu) gépén vannak, ezért a késés, majd ideérnek...

A legédibb Zwarte Piet

-hétfő-kedd-péntek-hétfő-kedd-péntek-

Erről szól minden.

Az, hogy a suli napi 3 óra, azt jelenti, hogy előtte-utána tekerem a Tour de Assen-t, a reggelit fullra el kell(ene) készíteni előző este (sütéssel, gyümivágással együtt), hogy ne késsünk, gyerekeknek mindent bepakolni, aztán délután mindenki hazaesik, közben kutyák, porszívó, mosi, miegymás, meg kajabeszerzés, főzőcske, és hipp-hopp, este van. Persze ezt a mókuskereket ismeri mindenki, aki valaha dolgozott.

A dolog ott válik leírásra érdemessé, hogy 1. mindeközben játszunk, társasozunk, énekelünk, olvasunk a gyerekekkel, 2. oldalakat írok tele, (most épp a vasúti közlekedés helyzete, statisztikai elemzés, ilyen finomságok), intenzíven nyelvtanozom, újságcikkeket fordítok, rendhagyó igéket magolok az éjszakai műszakban. Majd 4 óra alvás, és kezdődik újra.

Pöszke malac, mivel mókusom nincs

Két hét alatt sikerült úgy lefárasztanom magam, hogy ma délelőtt a kedvenc tanárom sem tudott szóra bírni, pedig természetvédelmi témát dobott fel. Csak azt hajtogattam, hogy ma kizárólag angol nyelven beszélek és gondolkodom - meg németül, ez nálam a fáradtság fokmérője. Amikor zokni vagyok, németül beszélek; bár vicces, de nem jó jel. 

Skót felföldi: róluk kellett beszélnem órán

Szombati munkahelyem is inkább teher most már, egy ilyen hét után képtelen vagyok koncentrálni, elég sok hiba csúszott be múlt hétvégén. Ezen a héten nem vagyok a beosztáson, szombaton lesz a "Sinterclaas Intocht", azaz Sinterclaas megérkezik Assenbe, 300 Zwarte Piet kíséretében. Mint családanya, ott a helyem. A munka... szóval hát már nem 20 éves vagyok. Szörnyen elfáradtam, vasárnap zokni-szint, és azóta rettegés a köv. szombattól, míg meg nem érkezett a beosztás. Na de a szabi mellett jött még egy érdekes emil. Az a bizonyos indiai étterem, a Telletule-bácsi, érdeklődik, tudnék-e náluk dolgozni. Erre majd még visszatérek.

Aszalt gyümis csirkecomb

Főztem, sütöttem is időközben, de azokat már végképp nem volt időm leírogatni...

Hétvégén Erwin 3. szülinapját ünnepeljük, és ma jutottam el odáig, hogy átgondoljam, mit kapjon. Fogggalmam nincs, egyébként. Holnap megyek vadászni, kereke valszeg lesz a zsákmánynak. A vasárnapi harapnivalók rém egyszerűek lesznek, torta helyett sütés nélküli, isteni finom golyókat készítek felszabadult szombatomon, meg talán kókusztekercset. Deko: lányzót bízom meg vele, gombák kellenek, sünik, őszi levelek. 

Vasárnap Dédi-Omát látogattuk Peizében. Szuper volt. Életkedve az egész családra átragadt. 92 éves elméje fényes, mint a csillagok. Közel egy évszázadnyi élettapasztalatával egyik dédunokája, Mariette fölött sajnálkozott, mert reggeltől estig dolgozik, a pici gyerek egész nap a kinderopvangban, csak aludni jár haza. Mariettéék igen jó anyagi körülmények között élnek - a munkahelyükön. Dédi-Oma ezt nem fogadja el. A pici lány nem kötődik, Mariette szoptatni sem volt hajlandó, mert szülés után rögtön visszament teljes munkaidőbe, és mindez miért is? Új kocsi? Luxusnyaralás? Drága gyerekruhák? Nem akarom az ősanyát játszani, csak ezt én sem értem, meg Dea sem, meg Tánya sem, meg sajnos a legtöbb gyerek sem.

A saját gyerekeim egyébként elvannak, mint a befőtt. Michelle Lianne nélkül nemigen látható, Erwin a védőnőnél az "agyas" kategóriákban mind átlagon felüli értékelést kapott, és levette az összes nőneműt a lábáról. Érdekes lesz majd, ha ugyanezt írom 15 év múlva, hmm. 

Nagy Utazás ll.

Mire leülnék végre írni, no nem elhalványulnak, de valóban múltidőbe kerülnek azok az otthoni élmények, amikre pedig érdemes visszaemlékezni. A hazaút (ide) utáni első héten még az otthoni meghittségben, tapasztalatokban, ízekben éltem (téliszalámi! házilekvár! tv-paprika!), de mára az itthoni, felgyorsult élet visszazökkentett a tarka hétköznapokba. Bár a lekvárból és a szalámiból is van még. :)

Sürgölődünk-forgolódunk 

A Méhész és a Szellem

A vakáció első három, hihetetlenül élménydús és lélekemelő napja után kénytelen voltam szembenézni a mumussal: a szőlősi életünkkel. Megfogadtam, csak a szépre emlékezem, a szellemházra meg rá sem nézek majd, de amint a képeken is látszik, óvintézkedésekre igazán nem volt szükség. Gáboréknál kezdtünk. A fogadtatás leírhatatlan. A fiúk ott folytatták, ahol fél évvel ezelőtt a kerítés két oldalát ("bárpult") támasztva abbahagyták. Klau meg a saját receptjeimből készített sütiket.

"Mosolyogniiii!"

Ehh... hagyjuk.

Fiatalság, boldogság

Szállásadóinknál, örökös jótevőinknél, azaz Andráséknál, majdhogynem otthon éreztük magunkat, semmi feszélyezettség, és bográcsoztunk is! A Férj ötlete volt a lecsó, ám indítványára nééééééhááááány borocska, meg kis ágyas pálesz után olyannyira nem emlékezett, hogy másnap ő örült legjobban, mikor megvettem 3 kiló paprikát. "Csak nem lecsót fogunk enni?? A gondolataimban olvastál!" Hát igen. :) 

Ani

András

Melinda mama és Józsi bácsi, Huniék, Rebiék, drága Tánya barátnőm, Kék Madár, Lilla és a régi lovasklub - van élet a "szellemház-korszak" után, és volt előtte is! 

A Fészek

A legjobb tanár a világon

Hannibál

UI: A nagy fehér ház gondos gazdát kapott. Alakítottak rajta, szeretik, belakják, művelik, nem szellemház többé... csak egy ház a barátainké mellett.

Nagy Utazás I.

Amennyire féltem tőle, éppoly jól sikerült. Az uralkodó társadalmi káoszt közvetlenül nem éreztük, a fókusz az embereken, a családon és barátokon volt, nem esett az eső, mindig volt mit csinálni. Igazság szerint a reggeli kávé után úgy be voltak táblázva a napjaink, hogy időhiány miatt néhány ígéretes pont lekényszerült a napirendről.

Tatán, a Cseke-tónál

Ezalatt a hét alatt jóval messzebb utaztam, mint amennyit a fizikai távolság megkívánt. Hagytam, hogy egy belső iránytű vezessen, engedelmeskedtem egy nálam sokkal céltudatosabb, bölcsebb Én hívó szavának, így a szétszórt, kapkodó énem hátradőlhetett, és gondtalanul élvezhetett Múltat és Jelent.

Ahol felnőttem

Diákcsínyek színtere - volt általános iskolám

Angol nyelv, kémia szakkör...

Annyi minden történt mostanában, hogy kezdtem elmerülni a temérdek hullámhegy és hullámvölgy között, a horizont is ködbe veszett, és azon kaptam magam, hogy elfelejtettem, ki  vagyok. Honnan, hogyan, miért jutottam életem jelen stációjáig, és merre induljak ezután? Ekkora ívű lelki útkeresés mögött egy korai "midlife crisis"-t sejtek - talán aki többet élt, annál hamarabb kopogtat. 

A barlang szájában

Felfelé

Kiláttunk - érdemes volt!