Onderwijs és oktatás

Van egy jó hírem:

ÚJRA GEORGIKONOS DIÁK LESZEK!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Remélem, hallotta mindenki.

Sztori a következő: még pár bejegyzéssel ezelőtt említettem egy ilyen méltányossági kérelemfélét, amit a keszthelyi Dékán Úrnak írtam remegő kézzel (billentyűzettel), hogy essen meg rajtam a szíve és utaljon ki nekem még egy passzív félévet, meg ha már így alakult, egyéni tanrendet is, hogy szeptembertől visszatérhessek oda, ahol mindig is lennem kellett volna.

Közben intenzív levélváltás Előddel (szakfelelős, Állattan tanárom, általános jótevőm), jövőbeni érdekes vizsgarendemről, hazautakról, a "nehezebb eset" kategóriás egyéb, nagybecsű tanáraimról. Igen izgatottan várogattam a döntést, minden yahoo-emilnézés görcsbe rándult belsőkkel, esetleges hasmenéssel járt; valljuk be, egy ad hoc elhatározáshoz képest tekintélyes súllyal bír ez a "nagyon levelező"-felvetés. 

Most az előbb jött a válasz... idézném: "tegnap jóváhagytam :))"

Ezt még emésztenem kell... :)))

Az onderwijs (ondörvejsz = oktatás) pedig ez lenne. Michelle-ék a jövő héten (amikoris Anyu itt lesz nálunk, majd ezt is kifejtem) kezdik a nagy központi, félévi ún. Cito-felmérőket írni. Matek, technikai olvasás, helyesírás, olvasás-szövegértés tantárgyakból. Matekból már nemcsak számolnak, hanem sokat fizetnek (euró és cent átváltás, visszajáró - tök nehéz! és gyakorlatias), a mutatós és az analóg órát oda-vissza olvassák és állítják, mérnek és a mértékegységeket váltják, alaprajzokat készítenek kockákból rakott, jókora építményekről. Itt borult ki a bili. A suli a mai napig nem jelezte, mikor kezdődik konkrétan a vizsgahét. Nálam nem ez a fajta kommunikáció a normalitás! Ezt jelezni kell, hogy a kisdiák fölkészüljön, esélyt kapjon a sikerre, összeszedje minden erejét a megmérettetésre, mert ez igenis fontos!! Ez alapján készül a rapport, (félévi biz.), és ettől eltekintve bizony még én is úgy találom, hogy kellenek célok, kell a mérce, a kihívás és a teljesíteni akarás! És IDŐ, hogy ráhangolódjon és gyakorolhasson, amennyire szüksége van. 

Itt azonban nem ez a módi, a Cito-nak és a rapportnak a szülők nem tulajdonítanak különösebb jelentőséget. Házi feladat nincs, minden a suliban marad, a szülők legtöbbjének gőze sincs, hogy áll a tananyaggal a gyerek. Ezt maga Juf Lisa mondta, akinek tetszik a szinte már tolakodó hozzáállásom (nagyon el van havazva a 30 gyerekkel egyedül, tudom én, de rendszeresen bombázom a kérdéseimmel), és ő is arra biztatott, hogy bár ezt senki más nem forszírozza, igenis gyakoroljak otthon a gyerekkel. Ez eddig is evidens volt, a Madár (katt a linkre) a teljes kommunikációs eszköztárát bevetve sarkallja a szülőket az otthoni munkára, felkészítésre, részvételre - miközben ezer százalékot teljesítenek a suliban, minden egyes tanulóra odafigyelve, szinte már egyéni tanrendeket (és bánásmódot) alkalmazva. 

Erdei iskola

Sok-sok pozitívumot sorolhatnék erről a suliról, a Baggelhuizen ált.isk-ról (katt a linkre), ám az általánosítások, a döcögő információáramlás, a stimuláció hiányának eredményeként tetőzött a frusztráció, és erősödött az elhatározás, hogy cseperedő fiamat nem vagyok hajlandó a hagyományos iskolákban alkalmazott sablonra formázni, képességeit elnyomni, a benne rejlő lehetőségeket kiaknázatlanul hagyni. 

Koday László: Kék madár

Megbeszéltük, többek között a Férj pedagógus nagynénjével és Erwin óvónénijével, és az utóbbival folytatott mai diskurzus tette az i-re a pontot: KIZÁRÓLAG Dalton-iskola jöhet szóba, a városban van is kettő, hamarosan nyílt nap is lesz, és amikor lehet, beíratjuk. A Daltonról  (katt a linkre) nem akarok bővebben írni, de érdemes utánaolvasni. ... Ha mindenki elkészült az olvasással, hadd kérdezzek: láttunk, tapasztaltunk már ilyet valahol? Naaaaa? Igeeeeen, a Madárban!! A pótolhatatlan, elvesztett oktatási Édenben, a szeretet intézményében, ahol úgy fejlődött a gyerek, mint a növény a jó kertész szakértő és gyengéd kezei alatt, a saját táptalajában, igényeinek megfelelően, és szabadon. Azóta is visszasírom, mert LÁTOM a különbséget, és sajnos azt is, hogy mire nem vezet az oda nem figyelés.

(Képek: Google)

Patthelyzet, mert ehhez a virághoz nem nyúlhatok, nem ráncigálhatom ki ismét, mert a második átültetést nem élné túl. A barátai közül nem emelhetjük ki, mint egy kis Playmobil embert. Marad a rengeteg itthoni beszélgetés, művelés, gyakorlás (már nem "nyúzásként" éli meg, egész motivált lett), de ez csak töredéke, szilánkjai annak, amit a Madár nyújtott. A legjobban az zavar, hogy nem bontakoztatják ki a képességeit, pedig abból annyi van, hogy még én sem találtam meg a határait.