Quinoa paradicsommal és kurkumával

Csodálatos gasztroirodalmat, egy dél-afrikai ízutazást olvasgatva, és a képekben gyönyörködve esett a választásom egy könnyen elkészíthető, kevés alapanyagból álló köretre. Az eredeti recept búzatöretből, paradicsomból, hagymából és kurkumából áll. Mivel az amúgy igen drága EkoPlazában féláras volt a quinoa, ráadásul a vörös quinoával dúsított verzió, a Lidl-ben meg olcsó natúr kesudiót találtam, saját ízlésemre szabtam a dél-afrikai specialitást.

250 g quinoa (natúr, vagy quinoa-mix)
4 paradicsom
1 ek ghee (vagy vaj)
50 g húsos szalonna (elhagyható)
1 vöröshagyma
4 gerezd fokhagyma
1/2 piros kaliforniai paprika (vagy pritaminpaprika, vagy kápia)
1 ek kurkuma
1 csapott ek őrölt pirospaprika
1 csokor friss oregano (vagy 1 ek szárított)
2-3 ágacska friss rozmaring (vagy 1 kk szárított)
1 tk bazsalikom
só, bors
100 g natúr kesudió

A quinoát megfőzzük (ld. csomagolás). A ghee-t felhevítjük, a szalonnakockákat beleforgatjuk, a felkockázott hagymát is. Takarékon üvegesre pároljuk. Hozzáadjuk a felaprózott fokhagymát és a kis kockákra vágott paprikát, tovább pároljuk. A parikat meghámozzuk (forró vízbe dobjuk, hideg vízzel hűtjük, így könnyen lejön), felvágjuk, botmixerrel egyneművé pépesítjük. (A lányom legalábbis máshogy nem eszi meg.) Mikor a paprika és a hagyma szinte elolvadt, a paradicsomot hozzáöntjük, megfűszerezzük a fenti lista szerint és takarékon főzögetjük, jó szószosra, kb. 15 percig. A kesudiót száraz serpenyőben megpirítjuk, és vagy megőröljük, vagy késsel felaprózzuk. Őrölve jobban sürít, darabolva jobban ropog. A szószt levesszük a tűzről, a kesut és a quinoát belekeverjük, egész kesuszemeket is tehetünk bele, és tálaljuk. Rendkívül kiadós, egytálétel is lehet. Húsok kiváló körete, de a zöldet szinte hívja maga mellé. Mi olívaolajon megfuttatott cukkinikarikákkal ettük, egy egyszerű de nagyszerű (kívül ropogós, belül szaftos) sült csirkecomb mellé.

Vizsgahelyzetek

Nincs semmi új a Nap alatt. Alvásmegvonás, könyvek, írás és írás és írás, kellő idegeskedés - igen, már megint egy vizsga. 

A vizsgával pedig lezárult egy intenzív időszak: a holland iskolám. A hétfő-kedd-péntek, a csoportom, a tanáraim, s a sok gyakorlás, a rengeteg tananyag ápr.24-én megpróbáltatott és véget ért. Hadd ne merüljek a részletekbe, álljon itt csak annyi, hogy nehéz volt, és korántsem biztos, hogy mind a négy részvizsgám sikerült. 

Zwolle, vizsga, kacsa - az ebédszünetben

Bár bejárhatok még, amíg az eredményem várom, de szinte kinéztek a csoportból, amikor bementem élménybeszámolni, merthogy biztos van jobb dolgom is, mint ott ülni. Hát öööö.... Hazajöttem, elég furán kezdtem érezni magam (ez soha nem vezet jóra), és a készülő lelki vihart megelőzendő, este már körbe is vettem magam néhány vaskos bioszkönyvvel, meg kerestem egy angol szaknyelvi vizsgát (a Georgikonon, persze), összeállítottam magamnak egy vizsgarend-tervet, és megnyugodtam: az élet megy tovább.

Barátkozás a Kinderboerderij-ban
("kinderbúrderáj" kb. gyerekfarm)

Az élet megy tovább

Régi barátok

Eközben öt különböző szintű és tartalmú önéletrajzzal keresek munkát, és az újságban inkább átugrom a gazdasági híreket. Elég egy pillantás a grafikonokra: a monoton növekvő úgyis a munkanélküliség, a monoton csökkenő meg a kibocsátás. Már az is eredmény, hogy Férj hétfőn és kedden is 2. körbe megy két céghez, ez 10 évet fiatalított rajta. Talán újra élni meg beszélni kezd, HA... 

Macim és pacim

A Georgikon visszavár. Az első tárgy, amibe belevetettem magam, az Állattan. Mi más?... Elhinni még nem... Én még azt sem mertem elhinni, amikor felvettek, és ott ültem a padban, és azt hallgattam, ami érdekel. Ami a legjobban... Ez egy teher. Amolyan "nagy lehetőség", amit ha most elszúrok, elszáll, miattam. A tananyag azóta sem lett könnyebb, sem kevesebb, de a mélyvíz tart fenn. Lebegni csak abban lehet. 

Mákos kocka

Kedvenc alapanyagom, ha sütiről van szó. Anyu küldött utánpótlást postán, így kénytelen voltam sütni... ah, szegény én! Szeletsüteményt akartam, sok mákkal, és sárgabarackkal - de ez utóbbi híján almával raktam ki a tetejét. 

100 g szezámmag
50 g gesztenyeliszt
100 + 50 g kókusz
100 g datolya
2 tojás
1 kk sütőpor
csipet só, bors

250 g mák
1 marék mazsola
15 csepp stevia
1/2 citrom héja
kb. 4 dl sűrű kókusztej (én kókuszkrémből főztem)
1 púpos ek kókuszzsír
3-4 alma, vagy ha van, sárgabarack bőven

A szezámot és 100 g kókuszt megőrlünk, a gesztenyeliszttel, kókuszreszelékkel, sütőporral, sóval és borssal összekeverjük. A datolyát felvagdaljuk, pici vízzel, rövid ideig főzzük, hogy megpuhuljon, botmixerrel pépesítjük, és a lisztkeverékhez adjuk. Hozzáadjuk a tojásokat, jól elkeverjük, gyúrjuk, majd két sütőpapír között sodrófával kb. 5 mm vastagságú lappá nyújtjuk. 175 fokon 18-20 percig sütjük.
Közben a mákot megdaráljuk (én 2 kiskanál nyírfacukorral, hogy jobban vigye a daráló), a kókusztejet megmelegítjük, a kókuszzsírt, a mákot és a mazsolát belekeverjük, sűrű pépet főzünk. A tűzről levéve citromhéjat reszelünk bele, és ízlés szerint édesítjük. (Ha vki a szuper "santen" kókuszkrémtömböt használja, mint én, akkor az egész 200 g-os tömb kell, a rajta lévő kókuszzsírral együtt.) Az almákat meghámozzuk, vékonyra szeleteljük.
A majdnem átsült tésztalapot kivesszük a sütőből, rásimítjuk a mákot, tetejét kirakjuk az almával, visszatoljuk a sütőbe, és további 20-25 percig, az alma puhulásáig sütjük.

Érdemes este sütni és másnap enni, jót tesz neki, ha hagyjuk összeérni az ízeket!
Alig várom, hogy sárgabarackkal is megsüssem!