Iskoláink

Sokadszor, de nem utoljára: suli!

Jelentem, bejelentkeztem a vizsgáimra: 

ápr. 18.: lezen, luisteren (olvasás, hallgatás)

ápr. 24.: schrijven, spreken (írás, beszéd)

A lejjebb bemutatott Zwolle városba kell majd vonatoznom, egésznapos proginak ígérkezik. Felköthetem a gatyám! Legutóbbi írás próbavizsgám pocsék lett, egyszerűen nem jöttek a szavak, meg ötletem sem volt a kifejtősökhöz. (És tessék, tanulás helyett itt ülök az Életkertben.) 

Azzal a bizonyos másik sulival meg igen visszafogott lett a történet, inkább nem is lamentálok ezen, csak türelmesen várom a levelet, ami azóta is... jön. Gondolom. Remélem.

Az igazi nagy durranás, no az a gyerekek sulija. Igen, gyerekek!!! Voltunk a Theo Thijssen-ben az ottani dirivel egy rendkívül informatív, mindent kimerítő megbeszélésen. A Madár utáni első olyan intézmény, amire aszondom, erre rá merem bízni a gyerekem. Aznap este csak úgy pezsgett a családi élet a vacsoraasztalnál. (Ezért jó a közös étkezés!! Ez a családi fórum!) Tele élményekkel, egymás szavába vágva idéztük vissza a temérdek látott és hallott tudnivalót, a Dalton sajátosságait, és magát a Theót, ami a Dalton-fellegvár, és egyben Assen legrégibb iskolája. 250 gyerek, mint egy nagyobbacska családban - jó, ez nyilván túlzás, de mintha a diri saját házában jártunk volna, olyan személyes az egész. Minden színes, a gyerekek műveivel díszítve, otthonos, "kuckó", van kis belső állatkert, tapasztalt, teljes munkaidős tanárok, és a lehető legmagasabb színvonalú, személyre szabott oktatás. Nem kellett a lányzót sokáig győzködni! Alig várja, hogy mehessen.

Mindeközben hazajött a félévi bizi, ennek színvonaláról egyszerűen nem érdemes szót ejteni. Az eredményei rendben vannak, kitérek majd arra is egyszer, engem a kommunikáció teljes hiánya, és a hagyományos iskolák egyéb rákfenéi bosszantanak, az általánosítástól elkezdve a tehetséggondozás nemlétéig (rajz, például, de a matek se semmi). Ez volt az utolsó csepp, kész, ennyit a remek hagyományos oktatásról. 

Most épp télvégi szünet van, nekem is, jövő hétfőn kell írni a dirinek, hogy két gyereket szeretnénk beíratni. A lányzó mostani dirijének is aznap szólok, ne a Theo-kollégától tudja meg.

Ajándékok az óvónéniknek

Más örömteli események is voltak a közelmúltban, mint

- Marjan-pótmamiéknál egy minden tekintetben fantasztikus vacsora - aranykezű hobbiszakács a férje, az ötfogásos indonéz menüjét szinte irigyeltem (és befaltam); 

- már olyan gyakoriak Greetje-ékkel az összeröffenések, hogy ezeket nem igazán számoljuk, közben Sjoerd és JP is szívesen lóg együtt (kávé, hülye tankos játék a számítógépen, de mi, csajok, ennek csak örülünk); 

- JP átlag heti két interjúra jár, mindenhova túlképzett, ezért valóban érdemes minél magasabbra kapaszkodni a szamárlétrán; 

- a sulimban új diák van, Charlene, fiatal kaliforniai leányzó, igen jól elvagyunk, és a közelben laknak ők is; 

- szerdán állatkertbe megyünk ismét együtt, nyolcan. Ja, ez közeljövő.