Amennyire féltem tőle, éppoly jól sikerült. Az uralkodó társadalmi káoszt közvetlenül nem éreztük, a fókusz az embereken, a családon és barátokon volt, nem esett az eső, mindig volt mit csinálni. Igazság szerint a reggeli kávé után úgy be voltak táblázva a napjaink, hogy időhiány miatt néhány ígéretes pont lekényszerült a napirendről.
 |
| Tatán, a Cseke-tónál |
Ezalatt a hét alatt jóval messzebb utaztam, mint amennyit a fizikai távolság megkívánt. Hagytam, hogy egy belső iránytű vezessen, engedelmeskedtem egy nálam sokkal céltudatosabb, bölcsebb Én hívó szavának, így a szétszórt, kapkodó énem hátradőlhetett, és gondtalanul élvezhetett Múltat és Jelent.
 |
| Ahol felnőttem |
 |
| Diákcsínyek színtere - volt általános iskolám |
 |
| Angol nyelv, kémia szakkör... |
Annyi minden történt mostanában, hogy kezdtem elmerülni a temérdek hullámhegy és hullámvölgy között, a horizont is ködbe veszett, és azon kaptam magam, hogy elfelejtettem, ki vagyok. Honnan, hogyan, miért jutottam életem jelen stációjáig, és merre induljak ezután? Ekkora ívű lelki útkeresés mögött egy korai "midlife crisis"-t sejtek - talán aki többet élt, annál hamarabb kopogtat.
 |
| A barlang szájában |
 |
| Felfelé |
 |
| Kiláttunk - érdemes volt! |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése