Mire leülnék végre írni, no nem elhalványulnak, de valóban múltidőbe kerülnek azok az otthoni élmények, amikre pedig érdemes visszaemlékezni. A hazaút (ide) utáni első héten még az otthoni meghittségben, tapasztalatokban, ízekben éltem (téliszalámi! házilekvár! tv-paprika!), de mára az itthoni, felgyorsult élet visszazökkentett a tarka hétköznapokba. Bár a lekvárból és a szalámiból is van még. :)
 |
| Sürgölődünk-forgolódunk |
 |
| A Méhész és a Szellem |
A vakáció első három, hihetetlenül élménydús és lélekemelő napja után kénytelen voltam szembenézni a mumussal: a szőlősi életünkkel. Megfogadtam, csak a szépre emlékezem, a szellemházra meg rá sem nézek majd, de amint a képeken is látszik, óvintézkedésekre igazán nem volt szükség. Gáboréknál kezdtünk. A fogadtatás leírhatatlan. A fiúk ott folytatták, ahol fél évvel ezelőtt a kerítés két oldalát ("bárpult") támasztva abbahagyták. Klau meg a saját receptjeimből készített sütiket.
 |
| "Mosolyogniiii!" |
 |
| Ehh... hagyjuk. |
 |
| Fiatalság, boldogság |
Szállásadóinknál, örökös jótevőinknél, azaz Andráséknál, majdhogynem otthon éreztük magunkat, semmi feszélyezettség, és bográcsoztunk is! A Férj ötlete volt a lecsó, ám indítványára nééééééhááááány borocska, meg kis ágyas pálesz után olyannyira nem emlékezett, hogy másnap ő örült legjobban, mikor megvettem 3 kiló paprikát. "Csak nem lecsót fogunk enni?? A gondolataimban olvastál!" Hát igen. :)
 |
| Ani |
 |
| András |
Melinda mama és Józsi bácsi, Huniék, Rebiék, drága Tánya barátnőm, Kék Madár, Lilla és a régi lovasklub - van élet a "szellemház-korszak" után, és volt előtte is!
 |
| A Fészek |
 |
| A legjobb tanár a világon |
 |
| Hannibál |
UI: A nagy fehér ház gondos gazdát kapott. Alakítottak rajta, szeretik, belakják, művelik, nem szellemház többé... csak egy ház a barátainké mellett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése