2012. november 13., kedd

-hétfő-kedd-péntek-hétfő-kedd-péntek-

Erről szól minden.
Az, hogy a suli napi 3 óra, azt jelenti, hogy előtte-utána tekerem a Tour de Assen-t, a reggelit fullra el kell(ene) készíteni előző este (sütéssel, gyümivágással együtt), hogy ne késsünk, gyerekeknek mindent bepakolni, aztán délután mindenki hazaesik, közben kutyák, porszívó, mosi, miegymás, meg kajabeszerzés, főzőcske, és hipp-hopp, este van. Persze ezt a mókuskereket ismeri mindenki, aki valaha dolgozott.


A dolog ott válik leírásra érdemessé, hogy 1. mindeközben játszunk, társasozunk, énekelünk, olvasunk a gyerekekkel, 2. oldalakat írok tele, (most épp a vasúti közlekedés helyzete, statisztikai elemzés, ilyen finomságok), intenzíven nyelvtanozom, újságcikkeket fordítok, rendhagyó igéket magolok az éjszakai műszakban. Majd 4 óra alvás, és kezdődik újra.


Pöszke malac, mivel mókusom nincs
Két hét alatt sikerült úgy lefárasztanom magam, hogy ma délelőtt a kedvenc tanárom sem tudott szóra bírni, pedig természetvédelmi témát dobott fel. Csak azt hajtogattam, hogy ma kizárólag angol nyelven beszélek és gondolkodom - meg németül, ez nálam a fáradtság fokmérője. Amikor zokni vagyok, németül beszélek; bár vicces, de nem jó jel. 

Skót felföldi: róluk kellett beszélnem órán
Szombati munkahelyem is inkább teher most már, egy ilyen hét után képtelen vagyok koncentrálni, elég sok hiba csúszott be múlt hétvégén. Ezen a héten nem vagyok a beosztáson, szombaton lesz a "Sinterclaas Intocht", azaz Sinterclaas megérkezik Assenbe, 300 Zwarte Piet kíséretében. Mint családanya, ott a helyem. A munka... szóval hát már nem 20 éves vagyok. Szörnyen elfáradtam, vasárnap zokni-szint, és azóta rettegés a köv. szombattól, míg meg nem érkezett a beosztás. Na de a szabi mellett jött még egy érdekes emil. Az a bizonyos indiai étterem, a Telletule-bácsi, érdeklődik, tudnék-e náluk dolgozni. Erre majd még visszatérek.


Aszalt gyümis csirkecomb
Főztem, sütöttem is időközben, de azokat már végképp nem volt időm leírogatni...
Hétvégén Erwin 3. szülinapját ünnepeljük, és ma jutottam el odáig, hogy átgondoljam, mit kapjon. Fogggalmam nincs, egyébként. Holnap megyek vadászni, kereke valszeg lesz a zsákmánynak. A vasárnapi harapnivalók rém egyszerűek lesznek, torta helyett sütés nélküli, isteni finom golyókat készítek felszabadult szombatomon, meg talán kókusztekercset. Deko: lányzót bízom meg vele, gombák kellenek, sünik, őszi levelek. 

Vasárnap Dédi-Omát látogattuk Peizében. Szuper volt. Életkedve az egész családra átragadt. 92 éves elméje fényes, mint a csillagok. Közel egy évszázadnyi élettapasztalatával egyik dédunokája, Mariette fölött sajnálkozott, mert reggeltől estig dolgozik, a pici gyerek egész nap a kinderopvangban, csak aludni jár haza. Mariettéék igen jó anyagi körülmények között élnek - a munkahelyükön. Dédi-Oma ezt nem fogadja el. A pici lány nem kötődik, Mariette szoptatni sem volt hajlandó, mert szülés után rögtön visszament teljes munkaidőbe, és mindez miért is? Új kocsi? Luxusnyaralás? Drága gyerekruhák? Nem akarom az ősanyát játszani, csak ezt én sem értem, meg Dea sem, meg Tánya sem, meg sajnos a legtöbb gyerek sem.


A saját gyerekeim egyébként elvannak, mint a befőtt. Michelle Lianne nélkül nemigen látható, Erwin a védőnőnél az "agyas" kategóriákban mind átlagon felüli értékelést kapott, és levette az összes nőneműt a lábáról. Érdekes lesz majd, ha ugyanezt írom 15 év múlva, hmm. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése