Nyelvtörő

Dühöngök. 

De már jó régóta. A fősulival kapcsolatos a dolog, szóval már érik egy ideje a probléma. 

Ugye a nyelvvizsga. Kell a diplomámhoz. Hogy kézhez kapjam, ha már jeles lett. Nyelviskola, magántanár, tolmács - ez itt a múltam releváns része -, de bizonyítani kell, hogy TÉNYLEG tudom a nyelvet. Minél többet tanítottam, annál inkább megundorodtam először a Rigó utca hegemóniájától, aztán a többi vizsgahelyen tapasztalt gusztustalan, méltánytalan vizsgamódszerektől. Mármint a tanítványok által megtapasztalt, mert én ugye bojkottálom a magyar állam által elismert kétnyelvű nyelvvizsgákat. A TOEFL-t letettem (293/300 pont) még a New York-i években, de az nem számított soha sehova, inkább csak a magam szórakoztatására mentem el vizsgázni. 

Épp az előbb találtunk nekem egy nyelviskolát, ahol hollandul tanulhatok, a meglévő tudásomra építhetek, és a végén vizsgát tehetek. Ez egy igen magas szintű nyelvvizsga lesz, ami a megszerzett tudáson kívül arra is jó, hogy végre beülhessek itt fősulira, netántán egyetemre, és a változatosság kedvéért azt csináljam, ami érdekel. Nyilván leteszem a vizsgát, egyrészt a továbbtanulás miatt, másrészt mert ha már itt élek, hadd beszéljem helyesen és választékosan a nyelvet. Akkor talááááán munkát is kapok...

Ugorjunk vissza a magyar fősulimhoz. Érthető, hogy kell az idegen nyelv, nem ezzel van bajom, főleg turizmus szakon, elengedhetetlen (meg úgy általában kellene mindenkinek, mindenhol). Az nem tetszik, hogy kizárólag a kétnyelvű szakmai nyelvvizsgát fogadják el. Minek is ezen füstölögnöm? Hiszen 1-2 könyv, 1-2 hónap, visszarepülök, leteszem. De. Itt mélyen gyökerező averziót és undort kell leküzdenem ahhoz, hogy egyáltalán rágondoljak, és ne kapjak dührohamot. Nem akarok kétnyelvű vizsgát. Nem akarok "szakmait". Mert SEMMI értelme. Egyiknek sem. Lehet ezen jókat vitázni, de velem nem, mert egészen véletlenül én pontosan tudom, mit jelent a "szakmai nyelvet" pár nap alatt, a munkahelyen megtanulni (minden munkahelyen más volt a szakzsargon, pedig ugyanolyan profilú multiknál dolgoztam). Ez a tipikus őskőkori mentalitás, hogy nosza, magoljuk be a szótárt, és akkor aztán tényleg frankón tudjuk használni az adott nyelvet! Ugyanez köszön vissza az ált. suliban, magoljon a kisdiák, ne beszéljen az órán, üljön, hallgasson, és véletlenül se dolgozzon csoportban. Tisztelet a kivételnek, amit Kék Madár programnak hívnak, vagy Waldorfnak, vagy egyéb "alternatív" módszernek, ami érdekes módon errefelé a normalitás - és láss csodát, nem hülyék a gyerekek, a társadalom meg produktív és toleráns. De biztos igazuk van a vaskalaposoknak. Meg a kétnyelvű szakmai nyelvvizsgáknak.

Düh elszállt.
Holnap majd teszek fel receptet.

Képek: Google