Mint mondottam, kutyaséta közben nem fényképezek. Nincs ugyanis annyi kezem és szemem. Dummy-dobálás, Erwinnel való foglalkozás, botok, levelek, makkok, kavicsok és egyéb természetadta - és "anyamégeztiiiiiiiiis"-fontosságú - kincsek rendszerezése, egyik kutya erre, másik arra... A mai napsütéses, fagyos reggelen viszont távozóban magamhoz kaptam a telefonom, és azzal mégis lőttem néhányat, mert ezt be kell hoznom az Életkertbe. Ez a PARK. Talán említettem már,.mennyire szeretek itt lakni. No ennek az igen szimpatikus környéknek a bája, zöldje, otthonossága ezen a füves-cserjés területen kulminál. Napi kétszer megyek ki a kutyákkal, és nem tudok ráunni, mindig mutat valami újat és szépet, amire rácsodálkozhatunk.
 |
| Az egyik zöld kapu |
 |
| Kutyafürdő |
 |
| Gyűjtőkörúton |
 |
| Van hely futni! |
A kis hátizsákba gyömöszölt levelek itthon átalakulnak: lepréseljük őket, és ha anyának van egy kis szabadideje, és képes egy helyben maradni, ilyen kis csodák készülnek belőlük. Ezt a sünis-madaras remekművet Oma szülinapjára ragasztottuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése