Magáért beszél, ugye? Tele élettel, ez a lányzó. A szokásos zord időben, esőben, szélben barangoltunk, kutyáztunk, (fáztunk... a szerk.), s ő egész végig futott, kúszott, mászott, meg az apjával hülyéskedett. Mutatja is rendszeresen a példát, hogyan kell gyereknek lenni!
Hát így. Itt kb. nyakig volt sáros, csak jóindulatú a kamera, pedig lesz dolga a mosógépnek. Találtunk fakalyibát:
És sok-sok gombát, mint ezt a szépséges öööööö.... Lactarius példányt (??). Kezdő gombász vagyok még, ez egy új szerelem.
,
Ezt a terjedelmes beszámolót már vagy két órája írom, teljesen elvesztem a ma esti filmben, Dreamgirls, szigorúan nőneműeknek. (Férj lenn laptopozik, háborús játékkal.) Sajnálom is, hogy csak egy egyszerű sárgabarackos kókuszfelfújttal kucorodtam a tévé elé, sürgősen kreálnom kell egy jó csokifagyit, sok mogyival, dióval, csokidarabokkal, hasonló alkalmakra. Tegnap is "munkáztam" ám (gyerekszáj), lassú volt, már érezhető a téli halál. Csináltam szenyókat is, és eladtam tölcséres fagyit. A fagyikanalat külön művészet kezelni. Lianne lassan beköltözik (nem bánom!!), pénteken este 10-ig itt volt, a Harry Potter 2-t nézték, aztán tegnap is egész délután, akkor M. szobáját tették rendbe olyan alaposan, ahogyan én sosem. Liannéban külön érték, hogy igen jó fej ősökkel rendelkezik, akik néha ittfelejtik magukat egy kávéra és hozzávaló röhögésre.
Felteszem a mai receptet, aztán elteszem magam holnapra, könyvtárazni megyek, és ahhoz erő kell. Irrrrrtó pörgős volt múltkor, 3-an alig bírtuk. Jóccakát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése