Csalános zellerkrémleves

Hideg őszi estéken melengető, telt ízű krémleves, ami van olyan finom, mint egészséges! Végre itt a zellergumó-szezon: gyerekfej nagyságú, egyszerre friss, földízű és édes gyökérzöldségem sohasem fás vagy odvas, sokoldalúan felhasználható. A csalán gyűjtése és előkészítése pedig csak elhatározás kérdése. Ezt a nagyszatyornyi adagot zuhogó esőben gyűjtöttem az erdőben az esőkabátos, pocsolyában tocsogó fiammal. A szárazás is gyerekbarát tevékenység: végig a konyhában játszott, könyvet nézegetett, beszélgettünk, énekeltünk. A levesből két ilyen adagot evett (ld. kép), még a hajdinapalacsinták előtt :)  A leveseket mindig az előző este főzöm, hogy összeérjenek az ízek. Ezt a csalán miatt két lépésben kellett készíteni - ezért a hosszú leírás -, ugyanis a csalánt a nitrátképződés miatt maximum egyszer melegíthetjük újra.

1 kg zellergumó (tisztított súly)
300 g friss csalán
2 fehérrépa ("berlini fehér", vagy paszternák)
1 nagy vöröshagyma
4 gerezd fokhagyma
200 g kókuszkrém, vagy 1 doboz (400 g) kókusztej 
2 ek kókuszzsír
10-12 db kelbimbó (elhagyható, ha nincs épp a hűtőben)
500 g csontos, bőrös csirkehús, pl. felsőcomb
petrezselyem, zellerlevél
szerecsendió
só, bors

Este kezdjünk hozzá, másnap mindig finomabb! Egy jókora lábosban melegítsük fel a kókuszzsírt, és a nagyobb kockákra, hasábokra vágott zellert futtassuk meg rajta. Adjuk hozzá az ugyancsak nagy darabokra vágott hagymát. Nem kell finomkodni, úgyis pépesítjük a végén. Dobjuk bele egészben a foki gerezdeket, és a nagy darabokra vágott fehérrépát. Kevergessük egy darabig, a zöldségek ízletesebbek, ha zsiradékon kicsit megpirítjuk őket. Adjuk hozzá a csirkehúst, ami szárny is lehet, de a felsőcombokon sok hús is van, azt is kicsit futtassuk meg, pároljuk együtt a zöldségekkel, majd sózzuk, borsozzuk és öntsük fel annyi vízzel, hogy ellepje. Adjuk hozzá a zeller- és petrusleveleket, jó sokat, és hagyjuk felforrni. Ekkor mehet bele a kókuszkrém. (Ha kókusztejjel főzzük, akkor annyival kevesebb víz kell!) Jól elkeverjük, takarékra vesszük, békén hagyjuk vagy 1 órát, hadd puhuljon. Ha elkészült, tegyük el másnapra.
Tálalás (nálunk vacsi) előtt a csalánt alaposan megmossuk, leszárazzuk. Ehhez a művelethez tegyünk szabaddá egy napszakot, pl. előző este, ha kevésbé béketűrő a gyerek. A szárak, levélnyelek is ehetők, de keményebbek, szúrósabbak maradnak, érdemes megválni tőlük. Sima háztartási gumikesztyű már elegendő védelmet nyújt. A levesből kivesszük a húst, lassú tűzön felmelegítjük, hozzáadjuk a leveleket, és addig gyöngyöztetjük, míg teljesen meg nem puhulnak, fonnyadnak a levelek. Ekkor már egyáltalán nem csípnek, csodálatos aromát adnak a levesünknek. Levesszük a tűzről, botmixerrel pépesítjük. A husit leszedjük a csontról, kis darabkákra vágjuk, a krémlevesbe keverjük. Ha kell, utánsózzuk és -borsozzuk, esetleg higítjuk. Friss petrezselyemmel megszórva tálaljuk.

Tipp: egy ilyen kiadós (zeller, kókusztej, hús...) leves után nekem pogi (katt a linkre receptért) vagy hajdinapalacsinta, esetleg egy egyszerű almás piskóta esik a legjobban. 
Legjobb, ha nincs maradék! Ha van (nálam mindig), csak egyszer melegítsük újra!