(Ki)készülődés

Abnormális sebességre váltott az élet, napszakonként ír újra fejezeteket. Ma a suli és a gyerekfelügyelet volt soron. Végre sikerült kisakkozni és elintézni Erwin oviját és családi napközijét, találtam csütörtökre pótmamit, tegnap voltam is nála terepszemlén. Holnap írjuk a szerződést a közvetítővel. Erre ma délután kiderült, hogy...

De először a suli. Ma volt az interjúm és szintfelmérőm, röpke másfél óra. És én az angol nyelvvizsgától parázom, na ez a múlté, már ezért megérte. Írásbeli feladatok, elbeszélgetés, szövegértés, képességfelmérés (IQ-szerű teszt). Különböző szintű vizsgák vannak, az NT1 a középiskolai szint, az NT2 a főiskolai, ez az utóbbi lenne a cél. A hölgy - és az eredményem - szerint most vagyok az NT1 szintjén. Megsúgta, jövőre indítják az egyetemi szintet, és zárójelben azt célozzuk meg, ha valóban elindul a program. Fél évre írt be, áprilisban lesz az NT2 vizsga. Heti 3 nap, de NEM k-sz-cs, hanem h-k-p!!!!! Majd lefordultam a székről. Hebegtem-habogtam. Okt. 29-én kezdhetnék - és nincs gyerekfelügyelet sem hétfőre, sem péntekre. 

Hazaszédelegtem, és bejött a képbe a Férj, aki a helyzethez egyáltalán nem illő nyugalommal vette tudomásul az újabb átszervezést, és az ezzel járó kiadásokat. Akkor majd heti kétszer megy Marjanhoz (pótmami) Erwin, úgyis szeret ott lenni, és azt még ki tudjuk fizetni. Ezzel lezárta a témát, és agyondicsért, hogy milyen ügyes voltam. Olyan ő, mint azok az alátámasztó karók, amivel a gyümölcstől roskadozó fák ágait óvják attól, hogy letörjön a súly alatt. 

Mindezzel egyidőben mentálisan készülök a szombati nagy útra. Kizárólag a család miatt megyek vissza Magyarországra. Ha ők itt lennének, nagy ívben elkerülném még a gondolatát is. Sosem voltam az a kimondott honleány, és az utolsó hónapok kínlódásai végképp elfordítottak ettől a balsorsú országtól és nemzettől. A legjobban Szőlőstől félek. (Félek!) Akkor nem volt időm sajnálni magam, csak itt vettem észre az ősz hajszálakat, rám-rámtörtek bőgéshullámok, és a felismerés, hogy totál kikészültem abban az átkozott szellemházban, bizonytalanságban, közhangulatban, szétzilált, önmagát (reménytelenül) kereső társadalomban. Mindemellett izgatottan várom, várjuk a hétvégét. Már megvan az ajándékok első fele, holnap veszem a többit, és a kutyusok is holnap költöznek Drachtenbe... Femke két ilyen bohócot kap öreg napjaira :)

(Képek: Google)