Családi tükör

Szombaton a Hazelhoff-dinasztia (no joking) idei összejövetelére voltunk hivatalosak. A családi alapítvány rendszeresen összehívja a rokonságot a világ minden tájáról, hogy a családfakutatás legfrissebb híreit, eredményeit megosszák egymással, és hogy egyszerűen csak találkozzanak, együtt legyenek. Vagy megismerkedjenek, mert ekkora família tagjai jó, ha tudnak egymás létezéséről, a kapcsolatot nyilván nem napi szinten tartják. A mostani családi napon Németországból is jött egy család, idősebb emberek érdekes történetekkel; maga a név (ami alapján a családfakutatás és nyilvántartás történik) is onnan származik, Dortmund és Borken környékéről. Nyolcszáz évre visszamenőleg göngyölítették fel a kusza, szerteágazó szálakat. Ez aprólékos, alapos kutatómunkát igényel, utazásokkal, levéltárak megkeresésével, nemzetközi levelezésekkel. Mindez egyik központi figurája az apósom. A két vaskos Hazelhoff-könyv, és a periodikusan megjelenő Haselhoff Bulletin c., a kutatásokat és családi érdekességeket bemutató újság egyik szerzője és szerkesztője, és ezeken a napokon igen szórakoztató előadó. 

Az egésznapos rendezvény keretében, az előadások és a koffie után a "de Borg" nevű kastélyba kalauzoltak el minket "idegenvezetőink" (100 ember, 4 csoportra osztva, remek szervezés). A Borg régen egy uradalom volt, ahol a Haselhoffok fontos szerepet töltöttek be. A helyi templom sírkertje is őrzi a felmenők emlékét. 

Az oviban Erwinék a család és az otthon témát dolgozzák fel sok dallal, játékkal, mesével. Kaptunk 1-1 széles keretű tükröt (köszi, IKEA). A közepén van a tükörbe néző gyermek, a keretet mindenki ízlés szerint feldíszítette. Eljátszottam vele egy jó ideig, de ez egy szívet melengető projekt volt. Még az oviban van a mű, de visszakapjuk majd, már keresem neki a helyet.

Vasárnap még anyós szülinapját is ünnepeltük, az már jóval nyugisabb volt a szombati program után. Itt megjegyezném, hogy én speciel nem vettem fel a Férj nevét (merthogy nekem már van nevem, minek másik?...), és bár tetszett a hétvégi családozás, a legjobban mégis hétfő este éreztem magam, amikor 3 órát trécseltem Susan-nel és Meghan-nel, angolul. És mennyit nevettünk a hollandokon... :) 

Bolondok :)