Itt van újra

Az ősz is, Michelle is. Az előbbi hangulatát egy recept (őszi gyümölcslepény), az utóbbiét meg egy kis élménybeszámoló adja vissza.

Texel sziget. Észak-Hollandia provinciához tartozik, az ország legnagyobb szigete. Felkapott üdülőhely, elsősorban belföldi turisták és németek látogatják. Népszerűségét a szálláshelyek  egekbe szökő árai tükrözik. Homokdűnék, strand, az Északi-tenger hűvös hullámai. A sziget egyharmada természetvédelmi terület (sőt, nemzeti park). És most olvasom a Wikin: télen ellepik a madarak, különösen a ragadozómadarak és a ludak. Áhhh, kénytelen leszek visszamenni.

Tegnap reggel bepakoltuk magunkat, kutyakaját, és a kutyákat a kocsiba, és megindultunk Texelre, hogy begyűjtsük a lányzót. Az út szuper volt, mint minden út ebben az országban, bárhova megy az ember. A kikötő, Den Helder hangulata, a víz, a hajók, a sirályok... A komp csak Erwin és Elza számára volt újdonság, Ginny már megtapasztalta hathónaposan. A két újonc jobban viselte :) Erwint maga a hajózás érdekelte (mérnök lesz a gyerek), engem a sirályok légiparádéja, Elzát a tenger illata.

Eddig tartott az élmény... következzék a beszámoló. Texel nekem ugyanis nem jön be. Öt éve voltunk már ott egy hosszú hétvégén, szétuntuk az agyunkat, megállás nélkül esett, és az égvilágon semmit nem tudtunk csinálni. Texelről ha nem tudnám, meg nem mondanám, hogy szigeten vagyok. Inkább olyan, mint egy elhanyagolt Hollandia. Tele van szántókkal, legelőkkel, sehol a várt sziget-hangulat. A tiptop holland épített és (kvázi) természeti környezet után inkább szedett-vedett, nekem diszharmonikus. (Azért írom ennyiszer, hogy "nekem", mert hangsúlyozom, rendkívül népszerű üdülőhely.) Talán épp ebben rejlik a vonzereje a hollandok számára, aztán kitelepülnek oda 3-4 hetes vakációkra, hogy jókat sétáljanak és bicózzanak. Mint mi itt Assen környékén, minden hétvégén...

Ugorjunk inkább a Michelle-részhez, mert a lányzó a maga életkedvével és fékezhetetlen energiáival beragyogja még a szigetet is. Nem volt épp kánikula szombaton, olyan 18 fok körül lehetett némi széllel, de ő még utoljára megmártózott a tengerben. Imádta a kempingezést, a tenger hideg vizét, és bizony őt rabul ejtette a táj és a Texel-feeling. Már anyósék sátra előtt az első kávét iddogálva arra a kínos kérdésre kellett a választ keresgélnem, hogy "mikor jövünk újra?????" 

A kis töki is élvezte a parti sétát. Azonnal kukira vetkőzött, cipő, gatya le, egy ideig még meztelenkedett is. Kár, hogy a kabátos emberek nincsenek a képeken, a kontraszt miatt. Közben beborult, feltámadt a szél, a sziget újra felém fordította kedves, viharos arcát. A parton a kutyák végre önmaguk lehettek, ott elfért az ugatásuk és a mozgásigényük, Ginny úszott Michelle-lel... Lányzó legnagyobb élménye egyébként az volt, hogy úszott egy fókával, akinek épp partközeli dolga akadt.

Késő este értünk haza négy holtfáradt gyerekünkkel. Ma, hogy azért kimozduljunk itthonról, jókora erdei sétát tettünk, mert még a végén eltunyulunk... :) 

Elzám