Tévétemető

Van tévénk. Fenn, a legfelső emeleten, az olvasókuckóban. Vagy hívjuk inkább médiakuckónak, mert a tengernyi könyv mellett a laptopok is ott szoktak tartózkodni, leginkább ott internetezünk. Ezt most persze nem ott írom, hanem lenn, a nappaliban, mert ittragadtunk a kártyaparti után.

El is érkeztünk oda, ahova ki akarok lyukadni (csak itt is éppoly cirkalmasan fogalmazok, mint élőben), mégpedig a tévézés áldásos hiányához. Nem tabu a készülék, meg a hülye műsorai, csak ha nem muszáj, nem ülünk elé, és a gyerekeket sem tesszük oda butulni. A fenti szoba egy olyan ötletem volt, amiért azóta is hálás vagyok magamnak: ha tévézni akarsz, el kell vonulni a tényleges élettérből. Nem tiltott, nem sátánfajzat, lehet használni, de csak mértékkel (és szigorúan cenzúrázva). Holnap pl. Michelle a Harry Potter-t nézi, a 2. részt. Most engedjük csak neki, ennyire nincs hozzászok(tat)va a képernyő sugározta erőszakhoz, szörnyekhez. Saját kérésére mi is odaülünk, nehogy féljen.

Ma este tévé helyett kártyáztunk, Michelle, JP meg én. Társasozni is szeretünk hétvégén. Ha rá tudom venni JP-t, hogy szakadjon le a Facebook-ról, hétközben is belefér néha egy kártyaparti vagy kockajáték az estébe, bár ezek inkább most fognak előtérbe kerülni, hogy ennyire ősz van.

Kompozíció: én. Kivitelezés és ötlet: Erwin

Képernyő helyett inkább így hasznosítják a szabadidejüket, lásd alábbi/fenti galéria.
Csodálatos műalkotás mind. Kreatívak a gyerekeim. Irtó büszke vagyok rájuk.

Őszi pókháló