Enyhülés

Nem fogadom el, nem törődöm bele, csak nem tudom.
Várom. Hogy hazajöjjön. Vagy hogy tudjam.

Szép őszi nap: cserkészés Marával, az új barátnővel, át is jött egész délutánra játszani. Aztán Lisanne kukkantott be késő délután. Állandóan van itt valaki, legtöbbször Lianne, (aki nem Lisanne), meg Frederique is gyakori vendég. Szeretem ezt! :) Rendes csajszik, és szeretik az ÉN csajszim!

A képen a bio édeskömény, amiből a quiche készült. Tényleg sokkal ízletesebb a bio cucc, mint a "normál"! Szerencsére az Eko-ban is ki lehet fogni leárazást.

Az állatvédőknél megnéztem ma a nyilvántartást a megtalált macskákról. MINDEN talált állathoz kihívják őket is, azonosításra. Nem csak az élőkhöz... Szívszorító volt némely kép, nekem viszont ez hozta meg az enyhülést. Mert ő nem volt köztük!!!

Az állatvédők mesélték, hogy sokszor hosszú idő után térnek vissza. Van, hogy közben másik háznál elkezdik etetni, és ők úgy döntenek, ottmaradnak. (Ezért kérnek mindenkit, hogy NE etessenek kóbor állatot, hanem hívják ki az állatmentőt!) Chip alapján elütött állatokat is beazonosítanak, de a nem chipeltekről is készül jegyzőkönyv. 

Tegnap este tv-bámulás volt műsoron, hogy eltereljem kínzó gondolataim. Cesar ment a NatGeo-n. Csodálatos, amit művel, és mind-mind igaz, őt nem az Animal Planet fabrikálta ügyeletes állatszakértőve, Steve Irwin-pótlékként! Olvastam az ürgéről, mielőtt még szupersztár lett volna. Bár tizedannyira érteném néha a saját kutyáim, mint ő a világ összes ebét! Bár most nincs a lányokra panasz, marha együttérzőek, gyengédek, babusgatnak. (És milyen szépek!)

Elza

Ginny